Jeremiás könyve
Jeremiás könyve, Jer: protokanonikus ósz-i prófétai könyv, a 2. a ® nagypróféták sorában. – I. Keletkezése. A kv. bonyolult szerkezete, továbbá a 2–6 és 7–29 f.-ek, ill. a maszoréta szöveg és a LXX szövege közti eltérések arra engednek következtetni, hogy ~ nem egyszerre kapott formát. Ezt illetően a 36. f. szolgáltat adalékokat: Jojakim uralmának 4. évében Jeremiás próf. leíratja ® Bárukkal az eddig hirdetett próf.-i szavakat, Isten üzenetét, és felolvastatja a népnek és a királynak. Amikor a király a tekercset elégette, Jeremiás újat íratott, és ezt Báruk még sok szózattal kiegészítette (36,32). A hagyományos felfogás szerint Báruk összegyűjtötte Jeremiás szavait és az életrajzi adatokat, és ezekhez egyes szám 3. személyben hozzáfűzte a Jeremiásról szóló részleteket; így jött létre ~. A szöveg korán meglehetősen szilárd formát öltött, de nem jegecesedett ki annyira, hogy a maszoréta szöveg és a LXX közt ne keletkezhettek volna különbségek. Az irodalomkritika aránylag későn foglalkozott a ~ kérdéseivel, és némi bizonytalankodás és tévút után ismét visszatért a mérsékeltebb korábbi felfogáshoz. A bonyolult szövegtört. későbbi betoldásokkal és kiegészítésekkel is számol. Újra meg újra vita tárgya, vajon ~nek mely részei tekintendők versnek, ill. prózának. – II. Szövege. Szembeötlő, hogy a maszoréta szöveg mennyire eltér a LXX-tól. A LXX az idegen népekre vonatkozó jövendöléseket a Jer 25,13 után hozza, eltérő sorrendben. Ezenkívül a LXX szövege 1/8-dal rövidebb a maszoréta szövegnél. Az elszigetelt verseket v. versrészleteket a LXX többnyire mellőzi, de olykor nagyobb f.-eket is kihagy (pl. 33,14–26; 39,4–13; 51,44b–49a). Ezeket a kihagyásokat nem lehet mindig szokásos másolási v. fordítási hibának tekinteni, minden bizonnyal vannak köztük szándékos kihagyások; más f.-ekről feltehető, hogy hiányoztak a héb. eredetiből. Egészében véve azonban a maszoréta szöveg és a LXX azonos szöveget tételez fel. – III. Tartalma. A ~ a próf.-i szavak és a voltaképpeni elbeszélések ötvözete. Az elbeszélések egy része önéletrajzi jellegű, helyenként egyes szám 1. személyben írva. A ~ a maszoréta hagyomány szerint a következőképpen tagolódik: – 1. Bevezetés meghívás és küldetés (1. f.). 2. Főleg próf.-i intelmek Júda ellen a Jozija király reformja előtti időből (2–6). 3. Főleg fenyegető jövendölések, beszédek és jelképes cselekedetek Júda ellen az utolsó királyok idejéből; betétként vallomások v. monológok és néhány önéletrajzi fejezet (7–29). 4. Jövőbeli ígéretek (30–33). 5. Főleg Jeremiás életéből való tört.-ek, zömükben egyes szám 3. személyben írva (34–45). 6. Idegen népeket illető jövendölések (Egyiptom ellen: 46; kisebb népek ellen: 47–49; Babilon ellen: 50). 7. Tört.-i tárgyú függelék (52 = 2Kir 24,18–25,21.27–30). – IV. Teológiája. ~ben mindenekelőtt az istenfogalom és a belőle következő vallásos magatartás számít újnak. Az Istenről alkotott kép szempontjából ~ nagyon sok hasonlóságot mutat Oz-vel: Isten a hűtlen nép jegyese, amelyet örök szeretettel szeret (31,3) és fáradhatatlanul hív, hogy térjen vissza eredeti hűségéhez; kegyelmet kínál, nem jogot érvényesít. Szeretetére, amely örök, nem lehet rászolgálni (2,1–4,5), Jahve gyengéd atyja kedves, dédelgetett gyermekének, Efraimnak (31,20; vö. 3,19); a nép a kedvese (11,15; 12,7). Jahvénak ez a kegyelemmel párosult szeretete mélységet és bensőséget ad annak a természetszerűen jogi kapcsolatnak, amely a szövetség révén ősidőktől fogva fönnáll Jahve és Izr. között. Jeremiás próf. teol.-ja ebben összhangban áll a MTörv teol.-fával, de ~ túlszárnyalja a MTörv-et: feltehetően a deuteronomikus megújulásra törekvés (reform) kudarcba fulladásából tanulságot merítve az eszkatológiai jövőtől várja Isten üdvözítését (mindenekelőtt 31,31–34). Az új szövetség, amelyet Jahve ezeknek a napoknak az elérkeztével köt majd Izr.-lel, szellemi természetű lesz, és bensőséges viszonyt fog jelenteni, így valójában már nem is lesz szövetség; Isten új népe szívében fogja hordani a törv.-t, és mindnyájan ismerni fogják az Istent. Bár ~ a szöveggel kapcsolatban a hagyományos szóhasználattal él (31,33), nála a szöveg nem merül ki a fogalom nemzeti értelemben vételében, hanem személyes kapcsolatot jelent Jahve és az egyes ember között, így egyetemes jellegű. Nem olyan mint a szerződés, amely pontosan meghatározott követelményeket tartalmaz; a tartalma (Isten ismerete) éppoly határtalan, mint a szeretet, amely a szövetséget létrehozta és a keresztény agapé, amelyre előkészít.
