Jerobeám
Jerobeám (héb. ’gyarapodjék a nép’): 2 izr. király neve. – 1. Az É-i országrész 1. királya, az 1. dinasztia megalapítója (ur. Kr. e. 931–910). Júdában vele egyidőben Rechabeám, Abija és Aza uralkodott. 1Kir 11,26–15,20: egy Ceredából való efraimitának, Nebatnak és Ceruának volt a fia. Salamon József háza fölé rendelte robotfelügyelőnek. Hogy miként küzdötte fel magát a D-i törzsek ellen ismételten fellázadó É-i törzsek vezérévé, azt nem tudjuk. A próf.-k mindenesetre támogatták (Achija), Salamon viszont az életére tört, úgyhogy kénytelen volt Egyiptomba menekülni; itt ® Sisák fáraó oltalmába vette. Egészen Salamon haláláig Egyiptomban maradt (11,26–40). – Azután, hogy az É-i törzsek a szichemi gyűlésen nyíltan fellázadtak (® Rechabeám), visszatért Egyiptomból, és kikiáltották az É-i országrész királyává (12,2.20). Az új állam megalapításának nehéz feladatával kitűnően megbirkózott. Hogy a szakadást egyértelművé tegye és a maga államának ideológiai szempontból is biztosítsa az önállóságot, a kultikus egységet is megbontotta: a jeruzsálemi templom ellenében létesített 2 szentélyt régi kultikus helyeken, Bételben és Dánban, s a Kir deuteronomikus szerzője még más kultikus intézkedéseket is tulajdonít neki (12,26–32); ezek miatt a ~ bűnei kifejezéssel megbélyegzett (2Kir 14,24) intézkedések miatt a próf.-k, akik eleinte támogatták, elfordultak tőle, így a névtelen Isten embere Bételből (1Kir 13) és maga Achija is (14). Székhelyül ~ Tircát választotta (14,17; vö. 15,21.33); területének védelmére megerősítette Szichemet és Penuelt. Természetesen állandóan védekeznie kellett a júdeai királyok támadásai ellen, akik újra meg újra megkísérelték, hogy az elveszített területet visszaszerezzék (14,30; 2Krón 11,1–4: Rechabeám, 1Kir 15,7; 2Krón 13,1–20: Abija). ~ kénytelen volt Bételt, Jesanát és Efront átengedni Abijának (Bása azonban újra visszaszerezte őket Izr.-nek). Szembeötlő, hogy ~ uralma alatt Egyiptom megtámadta Izr.-t, jóllehet ~ mindig jó kapcsolatot tartott fenn vele; Sisák palesztinai listája említi Tanach, Sunem, Rechob, Machanajim és Megiddó elfoglalását (Megiddóban felfedeztek egy kartust Sisák nevével). Lehetséges, hogy az egyiptomiak egyszerűen csak kihasználták a palesztinai belső viszályokat, hogy saját uralmukat újra kiterjesszék Palesztinára/Szíriára. A Biblia azonban csak azt említi, hogy Sisák felvonult Jeruzsálem városa ellen és kifosztotta (1Kir 14,25–28; 2Krón 12,9). ~ utóda a fia, Nadab lett. – 2. Izr. 13. királya (ur. Kr. e. 783–743), Jehu házából. Júdában vele egyidőben Uzija uralkodott. 2Kir 14,23–29: kevés részletet közöl, még anyja nevét sem említi. Damaszkusz és Asszíria hanyatlását kihasználva sikerült neki helyreállítania Izr. határait, úgyhogy országa elérte a Dávid korabeli kiterjedést. Sokan az ő korához kötik a szamariai ® osztrakonokat. A Jordántól K-re Moáb D-i határáig terjeszkedett (Ám 6,13). Ez a siker azonban túlzott nemzeti öntudatot ébresztett, főleg a felső rétegek körében, ami ellen Ámosz és Ozeás próf.-k erősen kikeltek. Egy Jónás nevű próf., akinek nevével a Jón elején is találkozunk, ~ javára jövendölt, ebből következtetve még uralma elején (2Kir 14,25).
