jog
jog: Az ÓSz-ben az izr. ® igazságszolgáltatástól és a ® Törvény kihirdetésével összefüggő gyülekezetektől meg lehet különböztetni a ~ot magát. A. Alt szerint az ósz-i ~ eredetét tekintve kazuisztikus, ill. apodiktikus természetű. Az apodiktikus jelleg pl. az ilyen parancsokban nyilvánul meg, mint: „Ne (pl. ölj, lopj)” (Kiv 20,2–17; 23,6–9; Lev 18,6–23). Kazuisztikus módon az egyes esetek vannak körülhatárolva: „Ha férfiak civakodnak, s az egyik ököllel vagy kővel úgy megüti a másikat, hogy nem hal meg ugyan, de ágynak dől, akkor, ha már felkel és bottal jár, a másik, aki megütötte, maradjon büntetés nélkül, de kárpótolnia kell amazt a munkaveszteségért és gondoskodnia kell teljes gyógyulásáról” (Kiv 21,18 kk.). De míg A. Alt még úgy vélte, hogy a kazuisztikus ~ot Kánaánban átvették Izr. bevándorló fiai, az apodiktikus ~ot ellenben Izr. kizárólagos tulajdonának kell tekinteni, addig ma már világosan áll előttünk, hogy a ~ apodiktikus megfogalmazása nem korlátozódott csak Izr.-re. Egy további jellegzetessége az ósz-i ~nak, hogy csak a ® Pentateuchus tartalmaz ~i szabályokat. Az átok és halál terhe alatt tilos dolgokon kívül (MTörv 27,15–26) olyan tilalmak is szerepelnek az ÓSz-ben, amelyek a Jahve és Izr. közti szövetségből adódó kötelezettségekre vezethetők vissza (Kiv 20,2–17; 34,14–26; MTörv 5,6–11). De lehet hivatkozni még a ® Tízparancsolatra, a vérbosszú elvéből következő szabályokra (Ter 9,6; Kiv 21,23 kk.; Lev 24,17–22; MTörv 19,21; 24,16), a ® Szövetség könyvére, a rítussal kapcsolatos előírásokra (pl. Kiv 25,10–39; Lev 1–4) a tiszta és tisztátalan ® állatok listájára (11; MTörv 14,4–20), a tisztasági szabályokra (Lev 11–15), a ® szentség törvényére (17–25). Az ósz-i ~ sok hasonlóságot mutat a környező világban érvényben volt ~gal (® istenítélet, ® Hammurápi,® Nuzi). Mégis, az izr. ~ gyökeresen eltér a szomszéd népek körében ismert ~tól: Jahvéra és Istennek Izr.-lel kötött szövetségére támaszkodik. – Az ÚSz-be az ósz-i ~ csak módosításokkal került át. Jézus ~ot formált rá, hogy Isten akaratát új megfogalmazásban és teljes tekintéllyel hirdesse. Az ósz-i törv.-nyel szemben az Isten és az emberek szeretetének parancsát állította elénk mértékül (Mt 7,12; 22,34–40; Mk 12,28–34; Lk 10,25–29). E parancs jegyében az ósz-i törv.-t elvetette, bírálta v. elmélyítette. Ugyanezen okból pl. a tisztára és a tisztátalanra vonatkozó előírások érvényüket vesztik (Mk 7,1–23), és erkölcsi kérdésekben nem szabályt kell követni, hanem igaz engedelmességet kell tanúsítani (Mt 5,21–30). Életével Jézus teljessé tette az ósz-i törv.-t (5,17). Később Pál ap. szembeszegült azokkal, akik az ósz-i ~ot kötelezővé akarták a keresztények számára tenni.
