Jónás könyve
Jónás könyve, Jón: protokanonikus ósz-i prófétai könyv, az 5. a ® kispróféták sorában. Nevét nem a szerzőről, hanem főszereplőjéről kapta. – I. Keletkezése. Azt a régi felfogást, amely szerint Jónás próf. írta a róla elnevezett kv.-et, gyakorlatilag ma már senki sem vallja. A Jón 3,3 miatt (a kv. leírásakor Ninive már elpusztult), továbbá a sok arám nyelvi sajátság és az alapgondolat (egyetemes üdvözítő akarat) miatt a fogság utáni időre teszik keletkezése idejét, pontosabban Kr. e. 400-ra v. Kr. e. 400 és Kr. e. 200 közé (a Sir 49,10 miatt). A ~ egységét napjainkban mindenki elismeri. Csak a 2. f.-ben a konkrét helyzethez oly kevéssé illő hálaadó zsoltárt tartják sokan önálló résznek, amely már előbb meglehetett és egy későbbi átdolgozó (v. esetleg a szerző) iktatta bele a ~be. – II. Tartalma. Jónásnak Jahve azt a megbízást adja, hogy menjen el Asszíria fővárosába, Ninivébe bűnbánatot hirdetni, mert a város a bűnei miatt megérett a pusztulásra és másképpen nem kerülheti el sorsát. Jónás próf., hogy ettől a feladattól megszabaduljon, egy Tarsisba menő hajóra száll fel. Nagy vihar támad és a hajósok úgy vélik, kell valakinek a hajón lennie, aki ellen Isten haragra gerjedt. A sorsvetés Jónást mutatja a harag okának. Saját kérésére a tengerbe vetik, erre a tenger lecsillapul (1,1–16). A tengerben Jónást elnyeli egy nagy hal. A hal gyomrában Jónás hálából zsoltárt mond és 3 nap múlva a hal sértetlenül partra veti (2,1–10). Jahve újabb felszólítására Jónás Ninivébe megy, és az utcán prédikálva pusztulással fenyegeti a várost, ha lakói nem vezekelnek. A király és a nép hallgat rá, bűnbánatot tartanak, Jahve tehát nem pusztítja el a várost (3,1–10). Jónás emiatt annyira bosszankodik, hogy a halálát kívánja, de Jahve egy növény (ricinusbokor v. tök?) által, amely Jónásnak árnyékot ad, de aztán hirtelen kiszárad, tudtára adja, hogy menynyire nem lett volna tetszésére, ha a népes nagy várost el kellett volna pusztítania. – III. Műfaja. Amíg régebben arra törekedtek, hogy Jónás tört.-ét tört.-i és természettudományos szempontból igazolják, ma az a felfogás az általános, amely szerint ~ parabola, amely nem megtörtént eseményt ír le, hanem Isten egyetemes üdvözítő akaratáról nyújt tanítást. Tört.-i jellege ellen mindenekelőtt az alig 50 versbe beszorított, teljesen motiválatlan csodák sora hozható fel (a hirtelen támadt vihar; Jónás tengerbe vetése, majd a vihar azonnali elcsöndesedése; az Istentől küldött óriási hal, amely sértetlenül partra veti = kiokádja; a növény, amely 1 éjszaka kinő, 1 éjszaka elszárad). Ezenkívül tört.-ileg nézve aligha vsz., hogy egy egész város, kivált olyan, mint Ninive, egy idegen próf., mégpedig egy Izr.-ből való próf. szavára megtért és vezekelt. Mt 12,38–42 nem számít ellenérvnek, mert Jézus kortársai véleményéhez csatlakozott. Egyébként ~nek mondanivalója ua., akár tört.-i személy volt Jónás, akár irodalmi előkép (típus). A. Feuillet leginkább amiatt tartja költöttnek a tört.-et, mert sok benne az utánzás (Jón 1 Ez 26–28-ra megy vissza, Jón 3 Jer 36-ra, Jón 4 az 1Kir 19-re, Jón 2 pedig zsoltárszövegeket tartalmaz) és ugyanígy sok a túlzás is; továbbá: az átvett motívumok sem illeszkednek szerencsésen bele a szövegbe, végül: szembeötlő a részletek elhallgatása. – IV. Tanítása: az üdvösség egyetemessége. Így ~ tiltakozás a zsidó partikularizmus ellen, amelyet Jónás próf. testesít meg, aki a pogányokhoz szóló küldetés elől megpróbál kitérni, aztán meglehetősen önző embernek mutatkozik. Másfelől kiviláglik, hogy Jahvénak a pogányok megsemmisítésére vonatkozó elhatározása mindig csak viszonylagos; a pogányok, akik mint Ninive lakói is, megtérnek, jobbak a gőgös zsidóknál. Mint teológus a szerző egész figyelmét Jahvéra, a világ urára összpontosítja és egyetemes üdvözítő akaratára, ami lényegét tekintve nem más, mint irgalom.
