jóság
jóság: Isten egyik legfontosabb tulajdonsága az a szeretetből fakadó jóakarat, amelyet Jahve a teremtményei iránt tanúsít. Isten minden ember iránt jó, de népe iránt különösen is, ahogy ezt Mózeshez intézett szavai (Kiv 34,6 kk), népének Egyiptomból való kiszabadítása és a szövetségkötés tanúsítja. Az Isten ~áról való meggyőződés Izr. egész vallásosságát áthatotta és meghatározta: ebből fakadt a remény és a bizalom minden helyzetben (Zsolt 31,20; 145,7 stb.), a gondviselésbe vetett hit (104,28; Bölcs 8,1 stb.), Isten jótékony hatalmának dicsőítése (Zsolt 65) és egyáltalán a közösségi és személyes imák a zsoltárokban, Isten ~ának felismerése oltalmában, gondviselésében és kegyelmében (34,9). Ez vezetett kultikus formák és dicsőítő imák (doxológiák) kialakulásához: Jahvét azért kell dicsőíteni „mert jó, irgalma örökké megmarad” (106,1; 107,1; 118,1.29; 136,1; vö. 2Mak 1,24 kk.). A próf.-k tanításában egyre inkább kidomborodott, hogy Isten ~a üdvösséget szán az embernek (vö. pl. Jer 33,11); ez a vonása Isten ~ának az (apokrif) apokaliptikában fogalmazódott meg teljesen egyértelműen. – Az ember ~ára az ÓSz-ben alig találunk utalást; ha mégis, akkor legalább az igazságosságnak a másik ember iránti irgalomnak felel meg (Zsolt 37,3; 112,5; Jób 31,31; Péld 2,20) v. általános uralkodói erényekről van szó (Jer 52,32; Eszt 8,12c kk.; vö. 1Mak 6,10 kk.). – Az ÚSz-ben teljesedésbe mentek Isten ~át tanúsító, arra visszavezethető üdvözítő tervei (Ef 2,7) a Fiú által, akiben Isten gondviselő ~a (Tit 3,4) páratlan szelídséggel, az anav ~ával párosulva (Mt 11,28–30) öltött testet. Jézus Krisztus által a ~ a keresztény magatartás ismérvévé válik: a lélek (Gal 5,23) és a világosság (Ef 5,9) gyümölcseként és az ap. karizmatikus erényeként (2Kor 6,6) a ~ a keresztény szeretet megnyilvánulási formája, egyik fő vonása (1Kor 13,4: a szeretet jóságos); a keresztények egyik fő feladata a ~ kisugárzása és tanúsítása minden ember iránt. Ezt jelzi, hogy a ~ helyet kapott az erények katalógusában (Gal 5,22 kk.; Ef 4,32; Kol 3,12; vö. 1Kor 13,4), amely a szeretet követelményeit állítja elénk különféle élethelyzetekben.
