kendő
kendő: 1. Arctörlésre. A sudarium (lat.) elsősorban az arc letörlésére szolgált, de halott fejének, arcának betakarására is felhasználták (Jn 11,44: Lázár; 20,7: Jézus). Ezenkívül pénzt is kötöttek, rejtettek bele (Lk 19,20). ApCsel 19,12: a betegek, akikre a Pál használta ~ket rátették, meggyógyultak. Veronika ~jét a Biblia nem említi. – 2. Fejre. Abból a szokásból, hogy gyász, szomorúság jeléül ~t borítottak a fejükre (2Sám 15,30; Eszt 6,12) v. esetleg csak a szakállukra (Ez 24,17.22; vö. Mik 3,7), arra lehet következtetni, hogy Izr. fiai a bibliai időkben födetlen fővel jártak. Sokszor az egyiptomi ábrázolásokon is így, födetlen fővel láthatók a szemiták, olykor azonban van a fejükön egy keskeny pánt v. egy kis kerek, lapos sapka. Az asszír ábrázolásokon viszont olyan hegyes, süvegféle fejfedőt viselnek Izr. fiai, amely oldalt be van vágva és így szabadon hagyja a fület. A peér talán olyan ~ volt, amelyet férfiak és nők egyaránt viseltek; a sanif egy meglehetősen nagy ~ lehetett, amelyet turbánszerűen a fejükre csavartak (Iz 3,20; 61,3.10: a héb. eredetiben; a Jób 29,14; Ez 24,17.23; Zak 3,5); királyok (Iz 62,3; vö. Sir 11,5; 47,6), valamint nők is (Iz 3,23) viselték. Később a gör. mitra is elterjedt női fejfedőként; Judit is mitrát tehetett a fejére, bár a fordításokban turbán szerepel (Jud 10,3). A főpap fejfedője, a misnefet (Kiv 28,4; 39,28) bisszusból készült, mint általában a papoké és a királyé (Ez 21,31); vsz. magasabb turbán volt, és olykor egyszerűen csak a peér utalt rá (Kiv 39,28; Ez 44,18). Izr. fiai ősi szokásuk szerint Isten ® arca előtt befödték a fejüket egy ~vel v. köntössel (1Kir 19,13), mert egyetlen teremtmény sem láthatta Istent anélkül, hogy meg ne bűnhődött volna érte (Kiv 3,6; Iz 6,3.5); ezért viselnek a zsidók (és a mohamedánok) még ma is imádság közben ~t (® imaköntös). Ezzel szemben a keresztény férfiak födetlen fővel vettek részt az istentiszteleten; a nőknek azonban be kellett fedniük a fejüket (1Kor 11,4–15).
