keresztre feszítés
keresztre feszítés: a kivégzés egyik módja, amely K-ről, elsősorban a perzsáktól terjedt el. A gör.-ök ritkán, a karthagóiak annál inkább, de főként a róm.-ak alkalmazták. A róm.-aknál is a halálbüntetés végrehajtásának legkegyetlenebb és legszégyenletesebb formája volt, amelyet rendszerint csak rabszolga esetében alkalmaztak gyilkosság, rablás, árulás v. lázadás megtorlásaképpen; róm. polgárt csak kivételesen feszítettek keresztre. Az ÓSz-ben a ~ ismeretlen; de a kivégzett holttestét szégyene fokozására kifüggesztették (2Sám 21,6.9; MTörv 21,21–23; vö. Ter 40,19; 1Sám 31,10; 2Sám 4,12; vö. Gal 3,13). A zsidók jól ismerték ezt a kivégzési módot, ahogy azt egyértelműen tanúsítja Jézus pere (Mk 15,13: a nép követelte: „keresztre vele!”), a lázadó galileai ® Júdás sorsa (ApCsel 5,37; Josephus Flavius) és azok az események, amelyek Jeruzsálem elfoglalásához fűződtek. – Jézust elítélése után róm. katonáknak adták át (Mt 27,27 kk.; Mk 15,16 kk.), ebből következően róm. módon zajlott le ~e is, de a részletekben nem szükségszerűen. Így izr. szokás szerint próbálták elkábítani (Mt 27,34: epével kevert bor; Mk 15,23: mirhával kevert bor). A ~t megelőzte az ® ostorozás (Lk 23,16.22; Jn 19,1), a ® kereszthordozás és a levetkőztetés (Mt 27,35), amely azonban általános fölfogás szerint az ágyékkendőre nem terjedt ki. Többen vallják, hogy Jézust a már fölállított keresztre szögezték rá, de valószínűbb, hogy a földre fektetve a harántgerendára szögezték és ezt emelték föl testével együtt a kereszt hosszanti gerendájára (vö. Jn 21,18). Biztos, hogy Jézust szögekkel erősítették föl a keresztre (20,25; Lk 24,39); e célra vsz. 4 szöget használtak. A szokásos crurifragiumra (a lábszárcsontok megtörésére) Jézus esetében nem került sor (Jn 19,32 kk.). Jézus ~ének évére, napjára és órájára nézve: ® Jézus Krisztus, ®Jézus hét szava a kereszten.
