kert
kert: Csak ott lehet ~et létesíteni, ahol van hozzá víz (MTörv 11,10; Én 4,15; Iz 58,11; Sir 24,30–31), mert a ~ víz nélkül kiszárad (Iz 1,30). Érthető tehát, hogy a ~ völgyben (Én 6,2.11) v. folyó, patak mellett fekszik (Szám 24,6). Amint már héb. elnevezése is jelzi (gan a ’megóvni, megvédeni’ jelentésű ganan igéből), a ~et rendszerint körülkerítették Palesztinában (vö. Siral 2,6), így jellegzetesen saját tulajdonnak számított (Én 4,12). A ~ gyakran megélhetést biztosított tulajdonosának (Jer 29,5.28; vö. Bár 6,70). Így szó van veteményes-, ill. zöldséges~ről (MTörv 11,10; 1Kir 21,2; Lk 13,19), diófásról (Én 6,11) v. a ~ gyümölcseiről (4,16; Ám 9,14), ® szőlőskertről, de ismerték – különösen a királyi palota közelében – a dísz~et is, ahol felüdülést kerestek (Eszt 1,5; Dán 13). Jeruzsálemben a királyokat a ~jükben temették el; a ~eken át, úgy látszik, nagyobb nehézség nélkül ki lehetett menekülni az ostrom alá vett városból (2Kir 25,4; Jer 39,4; 52,7). A ~ élénken foglalkoztatta a K-i ember képzeletét, ahogy ez különféle hasonlatok (Szám 24,6; Jer 31,12), valamint annak alapján föltehető, hogy az Én 4,12 a menyasszony bemutatásához a ~et használja fel képnek. Ter 2: itt az első ember boldogságának leírásakor a szerző egy csodálatos ~et képzelt maga elé: a bemutatott ~, az ® Éden (2,8.15) v. másképpen ® Paradicsom azonos az Isten (Jahve) ~jével és a Bibliában a termékenység és a szépség megtestesítője (13,10; Ez 28,13; 31,8 kk.; Jo 2,3). A jövőbeli megújulásnak is ez az eszményi képe (Iz 51,3; Ez 36,35); az eszkatologikus boldogságot az ősidők elveszett boldogsága ellenpólusaként értelmezték. Mindazáltal: a dísz~ek ismételten tiltott pogány kultikus ünnepek színhelyéül szolgáltak, ezért fölkeltették Jahve haragját (Iz 1,29; 17,10 kk.; 65,3; 66,17). – Az ÚSz-ben csak János említ ~et (Jn 18,1.26) az Olajfák hegyén; Mt 26,36; Mk 14,32 csak ® Getszemáni nevű majorról beszél. Jn 19,41 szerint Jézus sírja is ~ben volt. A Paradicsom az ÚSz-ben túlvilági értelemben szerepel (Lk 23,43; 2Kor 12,4; Jel 2,7).
