ketib
ketib (héb.): ami az ÓSz maszoréta szövegében írva áll, szemben a qerével, vagyis azzal, amit (az írott szöveg helyett) olvasni kell; az ÓSz kiadásaiban és kézirataiban széljegyzetben mindkettő gyakori. A maszoréták annyira tisztelték a héb. ÓSz-nek csak mássalhangzót tartalmazó, rájuk maradt szövegét, hogy nem mertek rajta semmit változtatni, még akkor sem, ha meg voltak róla győződve, hogy hiba van benne. De azért a helyes olvasatot a lap szélére írták. Olykor teol.-i megfontolásból, illendőbb megfogalmazásra törekedve v. a magánhangzót nem tartalmazó szöveg olvasásának megkönnyítésére tüntették föl a javasolt olvasatot (qere); ez esetben a qerének szövegkritikai szempontból nincs értéke. Egyébként is eltérnek a vélemények, hogy a qere eltérő kéziratos hagyományt képvisel-e (így R. Gordis, minden bizonnyal jogosan), v. pedig a maszoréták személyes véleményét tükrözi-e. Ezekkel az esetekkel találkozunk: – 1. A qere más olvasatot ajánl. A szövegben egy kis kör jelöli azt a részt, amelynek a lapszélen megtalálhatók a javasolt olvasatnak megfelelő mássalhangzói, de úgy, hogy a magánhangzók a szövegben vannak föltüntetve. Pl. Ez 1,8: a ~ vjdv mássalhangzókat i és e magánhangzókkal adja; a lapszélen qereként vjdj áll, azaz vijdej ’és a kezei’ olvasandó. A ~ a helytelen vejado ’és az ő keze’ v. a vejadav ’és az ő kezei’ olvasatot tételezi föl. Bizonyos esetekben mindig föltüntetik ugyan a qerét, magát az olvasatot azonban nem, mert azt ismertnek tételezik föl, így pl. Jahve ® tetragramja esetében. Jahve soha ki nem ejtendő neve, amely leírva: Jhvh, az adonaj (’Úr’) magánhangzóival ellátva szerepel a széljegyzetekben. Ilyenkor qere perpetuumról, azaz állandó qeréről szokás beszélni. – 2. A fönnmaradt szövegben hézagra utal a qere: a kiegészítendő szó mássalhangzói a lapszélre írva, a magánhangzók magában a szövegben, a kiegészítendő szó helyén föltüntetve (így pl. Rut 3,17 esetében). – 3. Ha a fönnmaradt szövegben egy szóval több van, mint amennyinek lennie kellene, akkor nincs magánhangzókkal ellátva, és a lapszélen a „ketib ve lo qere” áll, ami azt jelzi, hogy bár a szövegben írva áll, mégsem kell olvasni.
