kishitűség
kishitűség: A gör.-ben a ~ főnév és a ’kishitű’ melléknév csak a keresztény irodalomban fordul elő (Mt 17,20; vö. 6,30; 8,26; 14,32; 16,8). A rabbinista irodalomból származik, ott (pl. a Kiv 16,19 kk. magyarázatában) az Istenbe vetett bizalom hiányára utal, feddőleg. Ezért Mt-nál sajátos a használata (Mt 17,20 kivételével?): a Jézus, ill. az Atya iránti bizalom hiányát jelenti, de úgy, hogy helyén aggodalom v. a gond is állhatna. A ~ csak akkor jelent közbülső kategóriát a hit és a hitetlenség között, amikor a tanítványra vonatkozik; az ő számára a ~ (= a bizalom hiánya) nemcsak tökéletlenség, hanem olyan veszedelem, amiből csak az Úr mentheti ki (Mt 14,30 kk.).
