kívánság
kívánság, vágy: Az ÓSz-ben nincs rá külön kifejezés. Míg a Kiv 20,17-ben szereplő hamad ige nem csupán a szándékra, az akarat mozdulására utal, hanem arra a tényleges mesterkedésre, fondorlatra is, amellyel az ember megszerzi azt, amire vágyik, addig az avah ige inkább csak a belső magatartásra, a vágyakozásra vonatkozik. Hogy a Tízparancsolat későbbi változatában (MTörv 5,21) együtt szerepel a két szó, az a parancs bensőségesebb értelmezésére enged következtetni. De sem az egyik, sem a másik kifejezés nem jelöli önmagában a rossz ~ot, a gonosz vágyat. Ezt csak a ~ konkrét tárgya érzékelteti (pl. más háza v. felesége: Kiv 20,17; Péld 6,25; bírvágy) v. a cselekvő, ill. az a mód, ahogyan cselekszik. Magát a ~ot azonban ismerték, és a rossz ~ot, a gonosz vágyat elítélték. Sőt, ezen túlmenően még a természetes és megengedett ~okról lemondani nem tudást, az ezek elnyomására, háttérbe szorítására való képtelenséget is ~nak (Szám 11,4.34; Zsolt 106,14) tartották, s ha az ÓSz-ben nem is, de az ósz-i ® apokrif iratokban érvényre jutott az a nézet, hogy minden bűnnek a ~ az oka, és a lemondás jelenti Isten akaratának tökéletes teljesítését. A lemondás szükségességét főleg a fogság utáni időben egyre inkább kiemelték, ez aszketikus „teljesítményeket” vont maga után (a szombat rigorózus megtartása v. a szexuális tartózkodás formájában). Az ÓSz tényként kezeli a ~ot anélkül, hogy eredetét keresné. – Az ÚSz-ben a gör. epithümein felel meg a héb. igének (Mt 5,28; Lk 22,15; Róm 7,7; Gal 5,17). Mind az ige, mind a főnév semleges értelmű, egyszerűen a természetes vágyat jelöli, de azért tárgyától függően a gonosz vágyra is utalhat. Pál a zsidó fölfogáshoz csatlakozott, hogy ti. a ~ a fő bűn, az emberben lakó bűn megjelenési formája (Róm 1,24–32; Gal 5,16–26), ® test. Jakabnál is (1,14 kk.) a ~ az oka minden bűnös megnyilvánulásnak, tettnek. János (1Jn 2,15–17) háromféle ~ot ismer: a test ~át, a szemek ~át és az élet kevélységét; összefoglalóan ® világnak nevezi őket, a szeretettel szembeállítva. Az akarat megmozdulásaként, ösztönként értelmezett ~ eredetét az ÚSz sem taglalja.
