Kolosszeiekhez írt levél
Kolosszeiekhez írt levél, Kol: protokanonikus úsz-i irat, Pál ap. levele, a ® fogságban írt levelek egyike. – I. Keletkezése. Megírásához a kolosszei egyh. alapítójának, Epafrásznak (1,4–9) közlései szolgálhattak indítékul: Epafrász a nehézségek és tévedések fölszámolása érdekében Páltól kért tanácsot, mivel azonban egy ideig még ottmaradt Pálnál, Pál levelet írt, jóllehet még nem látogatta meg a kolosszeieket (2,1). Vsz. Rómában, az első fogság idejében (61–63) készült. – A ~ eredetiségét eleinte vitatták; az ellene irodalmi szempontból fölhozható érvek nem nyomnak annyit a latban, mint az Ef elleniek, de mivel az Ef és a ~ irodalmilag nagyon közel áll egymáshoz, irodalmi szempontból nem szabad őket szétválasztani; ezért a nehézségekre nézve ® Efezusiaknak írt levél. Később inkább a vallástört.-i problémákra mutattak rá. F. C. Baur szerint a ~ gnoszticizmusra valló elemeket tartalmaz, ezért a 2. sz.-ból kell eredeztetni. A közelebbi vizsgálat során azonban kiderült, hogy nem hivatalos formában a gnoszticizmus sokkal régebbi, már a kereszténység előtt is föllelhető, így Baur érve elesett. Holtzmann a hagyományos fölfogáshoz tért vissza: szerinte a ~ Páltól való, de némely f.-ét az Ef szerzője toldotta bele. Ennek a föltevésnek azonban ellentmond a szöveg szigorú egysége. Így végül egyre többen foglalnak állást a ~ eredetisége mellett. – II. Tartalom. A kolosszeiek tévedéseit a 2. f.-ben lévő utalások alapján a következőkben lehet összefoglalni: 1. nem a kinyilatkoztatásra támaszkodó hitbeli tudásra, hanem spekulációval megszerezhető tudományra törekedtek; 2. aszkézisük részben a zsidó törv. megtartását jelentette (2,11.16.21.23), de ezenkívül pl. a szeszes italtól való tartózkodást is megkívánta (2,16; vö. Róm 14,21); 3. túlzásba vitték az angyalok kultuszát (2,8.20: a világ elemei, azaz föltehetően olyan angyalok, akik a természet erőinek irányítására voltak hivatva). Az 1. és 2. közötti összefüggés kézenfekvő: az a gondolat, hogy az étel-ital élvezetéről való lemondás elősegíti az ismeretekben való gyarapodást, széles körben elterjedt nézet volt az ókorban. A törv. megtartása és az angyalok kultusza közti összefüggésre nézve ® angyal. Pál ezekkel a téves nézetekkel Krisztus abszolút fölségét és tekintélyét állította szembe. Benne lakik az isteni élet teljessége (1,19; 2,9), és ezért más közvetítő nem is jöhet szóba. Ő uralkodik az egész mindenség (kozmosz), így az égi hatalmasságok fölött is (1,16; 2,10). Legyőzte őket és békességet szerzett (2,15; 1,20), alávetette magát az általuk védett törv.-nek és ezzel megsemmisítette a törv.-t (2,15; vö. Ef 2,15; Gal 3,13; 4,4 kk.). A keresztények, akik mint a Fővel összetartoznak vele (1,18; 2,19), részesei ennek a szabadságnak, ugyanakkor a Krisztushoz tartozásból adódik az a követelmény, hogy újjászületett, új emberként éljenek (3. f.). – A tartalomból érthető a levél fölépítése: a bevezetés (1,1–14) után a ~ – a) Krisztus uralmát tanítja a szellemi világ fölött (1,15–2,3); – b) a polemikus rész a tévtanoktól való óvakodásra int (2,4–23); – c) a gyakorlati részben azokat a következtetéseket vonja le az ap., amelyek a hívők Krisztussal való egységéből adódnak (3,1–4,6). A befejező rész (4,7–18) személyes közléseket, üdvözleteket és áldást foglal magában.
