követés
követés: Főleg a gör. akoluthein ’követni, utána menni’ és a mimesztai ’példáját követni, utánozni’ szavak jelölte fogalmat értjük rajta. – 1. Az ÓSz-ben (vö. Oz, Jer, deuteronomikus iskola) az akoluthein szó elsősorban ’idegen isteneket követni, hozzájuk pártolni, nekik szolgálni, nyomukba szegődni’ értelemben használatos (vö. MTörv 4,3; 6,14; Bír 2,12; 1Kir 21,26; Jer 7,9 stb.). Emiatt a kultikus eltévelyedéssel való kapcsolata miatt Jahve hűséges szolgálatára csak ritkán utaltak e kifejezéssel az ÓSz szerzői (MTörv 1,36; az eredetiben; 1Kir 14,8; 18,21; 2Kir 23,3; Jer 2,2), inkább ’a Jahve útján járni’ kifejezéssel éltek helyette. De azért Isten ~ének gondolata fellelhető az ÓSz-ben: a jámbor izr. elsősorban akkor követi Istent, ha hűségesen megtartja a szövetséget és irgalommal van testvérei iránt, megsegítésükre is készen állva; az igazság és a szentség követelménye a szentségre való meghívásban gyökerezik (Lev 11,44). Némely rabbinista szövegben a moralizáló imitatio Dei gondolat is előtérbe kerül (ezekben a szövegekben a mester, a tanítvány és a követés korrelatív fogalmak); ugyanakkor néhány apokrif irat is ajánlja bizonyos isteni tulajdonságok és példák ~ét. – Az ÚSz-re nézve ® Krisztus követése.
