láb
láb: A hatalom jelképe (Zsolt 36,12). Ezért a győztes a legyőzött nyakára lép (Józs 10,24; vö. Zsolt 110,1; Mt 22,44; Mk 12,36; Lk 20,43; ApCsel 2,35; Zsid 1,13; 10,13); ugyanígy valakinek a ~a alá vetni valamit v. valakit (Zsolt 8,7; 1Kor 15,25–27; Ef 1,22; Zsid 2,8; vö. Róm 16,20; ® zsámoly) a. m. ’alávetni a hatalmának’. Az alattvaló ura ~a elé veti magát (= leborul előtte) (Mt 18,29; Mk 5,22; 7,25; Lk 8,41; 17,16; Jn 11,32; ApCsel 5,10; 10,25; Jel 1,17; 19,10) és megcsókolja ~át (Iz 49,23; Zsolt 2,12). – Az ÚSz-ben új kifejezés valakinek a ~ához ülni; ez a tanítvány és mestere közti viszonyra utal (Lk 8,35; 10,39; ApCsel 22,3). – A ’~’ nemegyszer magára az úton lévő, siető emberre vonatkozik, helyette áll (Iz 52,7; Náh 2,1; Róm 3,15; Lk 1,79). Zsolt 99,5; 132,7; Iz 60,13; 66,1; Ez 43,7: Isten lába. – A ’betakarja lábát (ruhájával?)’ a hagyományos értelmezés szerint a. m. ’szükségét végzi’ (Bír 3,24; 1Sám 24,4). A héb. eredetiben még más eufemisztikus kifejezésben is szerepel a ~ a nemi szervre utalva (Kiv 4,25; Iz 6,3?; Iz 7,20: test), ill. ’vizelet’ értelemben (Iz 36,12). – Mezítláb a gyász (2Sám 15,30; Ez 24,17.23) v. a bűnbánat (Iz 20,2) jeléül jártak Izr.-ben. A szentélybe csak mezítláb volt szabad belépni (Kiv 3,5; Józs 5,15); valakinek a házába udvariasságból léptek levetett ® saruval.
