látogatás
látogatás, meglátogatás: A héb. pakad és a gör. episzkeptomai a. m. ’az igazra ránézni, vele törődni’. I. Az ÓSz-ben Isten azért látogatja meg az igazat (pl. Ter 21,1; Sárát; 1Sám 2,21: Hannát), ill. népét (pl. Kiv 4,31), hogy segítsen rajta, v. hogy a bűnbánó bűnösnek megbocsásson (Jer 29,10; Szof 2,7). A bűnöst is meglátogatja Isten (6,15), sőt magát a bűnt is (Kiv 32,34; Iz 13,11), hogy felelősségre vonja és megbüntesse (vö. Lev 18,25; Zsolt 59,6). – II. Az ÚSz-ben a szegények és rászorulók meglátogatása szerepel, mégpedig alapvető erkölcsi követelményként (Mt 25,36.43: az ítéletkor ezen fordul meg az ember sorsa; Jak 1,27; vö. ApCsel 7,23). Isten ~ának messiási értelme van: Isten tudtul adja az embernek, hogy Krisztus által üdvözíti (Lk 1,68.78; 7,16). Bűntető értelemben nem szerepel az ÚSz-ben a ~. 1Pét 2,12: „Éljetek szép életet, hogy lássák jótetteiteket és látogatása napján majd magasztalják az Istent”; Lk 19,44: Jeruzsálemnek Jézus megjövendöli pusztulását, mert nem ismerte fel ~a idejét. Más szóval: a ~ e helyeken arra utal, hogy Isten Krisztusban kinyilatkoztatta üdvözítő terveit, az embernek választania kell, hogy elfogadja-e a hitet és így üdvözül-e v. sem.
