lator
lator: a tolvaj, rabló, rablógyilkos régies megfelelője. Az ÓSz-ben a gonosz hűtlenség (Jer 3,2.7.11; Péld 23,28), az ÚSz-ben a hamis vezető jelképe (Jn 10,1.8; vö. Mt 21,13). Barabás is ~ volt (Jn 18,40). A Jézussal együtt megfeszített 2 ~ (Mt 27,38.44; Mk 15,32; Lk 23,39; Jn 19,32) egyike, a jobb ~ megtért. Az apokrif iratokban több néven szerepelnek; a jobb ~ legtöbbször Dizmász, a bal Gesztász.
