Lévi
Lévi (héb.): több személynek (pl. Ter 29,34; 34,25.30; Kiv 1,2; 1Krón 2,1; Mk 2,14; Lk 3,24.29, ® Máté, ® Lebbeus) és Izr. fiai egyik törzsének (Ter 49,5; MTörv 27,12; 1Krón 21,6; Ez 48,31; Jel 7,7), az egész papságnak (Mal 2,4) és a leviták összességének (Kiv 6,16; Szám 16,1; 1Krón 5,27; 6,1.23.28.32) a neve. – A tisztség viselőjére a magyarban a levita szó utal, mint: Áron, a levita (Kiv 4,14), Dán törzsének névtelen papja (Bír 17–18), a névtelen levita (19–20), azok a férfiak, akik nem tartoztak a leviták közé, de Jerobeám mégis megtette őket papnak (1Kir 12,31; vö. 2Krón 20,14; 31,12.14; Ezd 10,15). Tisztség jelölőjeként a levita rendszerint többes számban áll: a leviták v. a Lévi fiai, ill. a Lévi törzséből való papok (MTörv 17,9.18; 18,1; 24,8; 27,9; Józs 3,3; 8,33; Jer 33,18.21; Ez 43,19; 44,15 és talán Iz 66,21). A szó lvh ’elkísérni, csatlakozni’ tőből ered. Lea ezt mondja 3. fia születése után: „Most végre felém fordul a férjem” (Ter 29,34). Szám 18,2.4: a levitáknak oda kell járulniuk Áronnal a szentélyhez, csatlakozniuk kell hozzá. Az egyik újabb értelmezés szerint a név azokat jelenti, akik a kivonulás során Izr. fiaihoz csatlakoztak (Kiv 12,38), az őröket, akik a ® ládát kísérték, azokat, akik azután, hogy a nép az aranyborjú imádása miatt bűnhődött, Mózeshez csatlakoztak (32,25–29), v. akik hűségesen látogatták a szentélyt. Mások Leára (’vad tehén’ v. ’kígyó’) vonatkoztatják, ill. a mineus (É-Arábia) feliratban (Kr. e. 11/10. v. 7. sz.) szereplő lv-vel hozzák kapcsolatba, amely kultikus szolgát (papot) v. templomi rabszolgát jelöl. Amikor Izr. fiainak papjai testületbe tömörültek, Lévi fiait, a papokat tekintették – e felfogás szerint – egy bizonyos ~ leszármazottainak. Ehhez meg kell jegyezni, hogy a Bibliában sehol nem szerepel Jahve levitája, mint a mineus feliratban Wadd levitája; a Biblia csak a Jahve ® papja kifejezéssel él. – Izr. fiainak hagyományában ~ törzse Jákob – Lea szülte – 3. fiának (Ter 29,34; 35,22–26) utódaiból tevődött össze. A 34 szerint ~ és Simeon alattomosan rátámadtak Szichem lakosaira, és legyőzték őket, hogy így bosszút álljanak nővérük, Dina meggyalázásáért; apjuk mindkettőjüket megfeddte (34,30), sőt a ® Jákob áldása szerint (49,5–7) meg is átkozta őket: „Elosztom őket Jákobban, szétszórom őket Izraelben” (49,7). Ezt az epizódot sok kritikus a Bír 9-ben elbeszélt eseményekkel hozza kapcsolatba. Való igaz, hogy Kánaánban nem kapott „örökrészt”, Simeon törzse pedig beleolvadt Júda törzsébe. – A későbbi hagyomány ezt a Lévi törzsét összekapcsolta a levita tisztség viselőivel, a levitákkal, akik abban az időben papi szerepet töltöttek be Izr.-ben. A papokat mind ~ leszármazottainak tekintették. Így szerepelnek ® Mózes áldásában (MTörv 33): ~t (= a papi nemzetséget) illeti az urim és a tummim (33,8–11), nekik kell Jahvénak bemutatni az illatáldozatot és a teljes áldozatot, és ők tanítják Izr.-t a törv.-ekre. Ehhez a kiváltsághoz azért jutott ~, mert Masszánál Jahve próbára tette és Meriba vizeinél harcolt Jahvéért. Némely kritikus ezekben az eseményekben utalást lát a Kiv 17,2–7-re és a Szám 20,1–13-ra; mások szerint egy más, számunkra ismeretlen hagyományra utalnak, amely szerint Jahve próbatételét hűségesen kiállták. Ugyanebben az összefüggésben a MTörv 33,9 („Azt mondta apjáról, anyjáról: nem láttam őket soha”) összekapcsolható az aranyborjú imádóinak bűnhődésével, amikor is a leviták kíméletlenül lekaszabolták a vétkeseket (Kiv 32,25–29). Ezzel összhangban áll a 32,29: a leviták jutalmul áldásban részesülnek. A ® kéz megtöltése (áldozati adományokkal) kifejezés a pappá felkenést jelenti (28,41; 29,9; Lev 21,10; Bír 17,5.12). Talán a MTörv 10,8 kk. is hasonló módon fogható fel; megjegyzendő azonban, hogy az akkoriban nem Áron halála idejét jelenti (10,6 kk.), hanem a 10,1–5 v. a 9 leírta eseményekre utalás (a borjú imádásában megnyilvánuló eltévelyedés). A 10,8 kk. szerint a leviták feladata, hogy vigyék a ládát, az Úr színe előtt állva szolgáljanak neki és nevében áldást osszanak. Innen ered a deuteronomikus kifejezés: levita papok (lásd fentebb). Amikor azonban a jeruzsálemi papság lett az egyedül törv.-es papság, a nem Jeruzsálemben működő papok alacsonyabb kultikus szolgálatra kényszerültek. Ezt a helyzetet tételezi fel a ® Papi irat. A Lev 8 (vö. Kiv 29) szerint először Áron fiai lettek papok és a leviták később (Szám 3,5–9) kaptak megbízást arra, hogy Áron és fiai (a papok) szolgálatára legyenek. Az így alárendelt kultikus szolgákat választotta ki Jahve e felfogás szerint azok helyébe, akiket mint elsőszülötteket Izr.-ből neki kellett szentelni (3,12 kk.).
