ló
ló (héb. szúsz v. paras; az 1. nem szemita szó, de talán a 2. sem): Abból, hogy a paras ’lovas’ értelmet is hordoz a héb.-ben, mégpedig a szónak szűkebb értelmében (’lovaskatona’), arra lehet következtetni, hogy Izr. fiai a lovat elsősorban a hadakozás során, a harci szekerek vontatására használható állatként ismerték. De maguk így is csak Salamon korától használták fel háborúikban, aki az akkori nagyhatalmak példája szerint seregét lovassággal erősítette meg, és ezeknek helyőrségi városokat, ún. szekér- és lovasvárosokat létesített (1Kir 9,19; 10,26; vö. MTörv 17,16) és lovakat szerzett be Kilikiából (1Kir 10,28 kk.). Megiddóban felfedeztek egy ~ istállót (a Kr. e. 9. sz.-ból); ezt némelyek tévesen Salamon nevéhez kapcsolják. Jób 39,19–25: a harci mén költői leírása. Az apokaliptikában szintén harci szekeret húz a ~ (Zak 6,1–8) v. lovas ül rajta (Jel 6,1–8; 19,11 kk.; vö. 9,7–19). Zak 1,7–12: az Úr követeinek hátaslova. Magánszemély birtokában hátas~val v. vontató ~val csak elvétve találkozunk a Bibliában (Eszt 6,8 kk.; Préd 10,7). Elő-Ázsia (Közel-Kelet) tört.-ében a ~ fontos szerepet töltött be. Vsz. Közép-Ázsiában az indoiráni törzsek kezdték el tenyészteni. Azt, hogy Mezopotámiában mikor bukkant fel, nem lehet megállapítani. Annyi bizonyos, hogy a sumeroknak nem volt szavuk a ~ fogalmának jelölésére. A hettiták körében, valamint Szíriában vsz. a ® hurriták révén vált ismertté. A hettiták híres ~tenyésztők lettek. Egyiptomban a ® hikszoszok révén terjedt el (A. K. Dajani szerint a kései bronzkorban). A Beerseba mellett folytatott ásatások során találtak egy lovat, amelyet Kr. e. kb. 3000-ből valónak tartanak. Arábia D-i részén csak a Kr. u. 2. sz. vége felé terjedt el a ~, É-i részén valamivel előbb.
