Malakiás könyve
Malakiás könyve, Mal: protokanonikus ósz-i próf.-i könyv, a 12. a ® kispróféták sorában, az utolsó próf.-i könyv. – I. Keletkezése. A ~ által bemutatott események és állapotok hozzávetőleg egybevágnak a Neh és Ezd által leírtakkal, ezért elég általános az a vélemény, hogy egy névtelen szerző műve, aki a Kr. e. 5. sz. első felében élt, tehát azután, hogy a jeruzsálemi templomban újra elkezdődött a kultusz (Kr. e. 515), ill. Aggeus és Zakariás próf. föllépett, de még mielőtt Ezdrás és Nehemiás az új rendet bevezette. A. von Bulmerincq megkísérli a különféle részleteket Ezdrás művével egybevetve közelebbről is meghatározni a keletkezése idejét. Holtzmann alighanem alaptalanul a Kr. e. 3. sz.-dal számol. – Néhány részlet hitelességét vitatják, így a tiszta áldozatra vonatkozó ígéreteket (1,11–14), amelynek egyetemessége nincs összhangban a szerzőnek csak Izr.-t szem előtt tartó fölfogásával, továbbá a befejező intelmeket (3,22–24), amelyek fölfoghatók a 3,1 későbbi helyesbítésének; ® előfutár. – II. Tartalma. A kis kv. a fölirat szerint 6 részre tagolódik; ezek egyforma fölépítésűek. Mindegyik tartalmaz egy-egy párbeszédet Jahve és v. a próf. közt, aki kérdést intéz a néphez, ill. szemrehányással illeti a népet, v. a nép, ill. képviselői között, akik igazolni próbálják magukat. Ebben a keretben bemutatja a kis kv: 1. Jahve Izr. iránti nagy szeretetét (1,2–5); – 2. ezzel szemben a papok hanyagságát az áldozatbemutatáskor (büntetésül elvetik őket, és áldozatuk helyébe az egész világon egy tiszta ételáldozat kerül: 1,6–2,9); – 3. a vegyes házasság káros következményeit (2,10–16); – 4. miután hírnöke utat készít neki, eljön Jahve bíróként, és mindenért megfizet (2,17–3,5); – 5. a megpróbáltatások (sáskajárás, aszály, gyenge termés) véget érnek, mihelyt a tizedet beszolgáltatják (3,6–12); – 6. Jahve igaz ítéletet tart, nyilvánvalóvá válik a különbség igazak és bűnösök között, és mindenki beláthatja: a bűnösök jó sora csak üres csillogás (3,13–21). – Ezekhez még egy végső figyelmeztetés csatlakozik, és egy ígéret: Jahve napja előtt eljön Illés próf. (3,22–24). – III. Teológiája. ~ Jahvét a világ Urának tekinti, de az ® eszkatológiát sajátos módon csak mint Izr.-t érintő jelenséget mutatja be: Jahve eljön, hogy Izr.-t belsőleg helyreállítsa; Jahve napjának egyéb következményeiről, amelyeket a többi próf.-k említenek, ~ hallgat. Ez alighanem az akkori viszonyokkal függ össze. Izr. a létéért küzdött, nem tudott a jövőjéről olyan álmokat szőni, amelyek a legszükségesebbek keretein kívül estek volna; ugyanakkor az istentisztelet (áldozat) tisztaságát és a társadalmi rendet (házasság) megőriznie elsőrendűen fontos volt, ha a fiatal állam fönn akart maradni. Ezért az olyan ígéret, mint amilyet 1,11 foglal magában, nem esik föltétlenül kívül a próf. látókörén.
