maradék

Teljes szövegű keresés

maradék, Izrael maradéka: 1. A fogalom jelölésére az ÓSz a héb. sear (Iz; Szof 1,4; Mal 2,15), ill. seerit szót (Jer, Ez, Ám, Szof és Ag) v. ezek rokon értelmű megfelelőit használta. Ezek a kifejezések elhasznált, elpusztított, megölt v. kiirtott dolgok (Kiv 10,5; Lev 5,9; 1Sám 9,24; Iz 44,17.19; Jer 50,26), állatok (Kiv 8,5–7; 10,19), emberek v. népek (MTörv 7,20; Józs 23,4.7.12; Iz 14,22.30; 17,3; Ám 1,8) megmaradt részére vonatkoznak, s főleg a próf.-knál gyakoriak az efféle fordulatok héb. megfelelőiben: Izrael maradéka (Iz 10,20; Jer 6,9; 31,7; Mik 2,12; Szof 3,13 stb.), Jákob maradéka (Mik 5,6 kk.), József maradéka (Ám 5,15), Júda maradéka (Jer 40,15; 42,15.19; 43,5) és a hozzájuk hasonló szókapcsolatokban (Iz 10,20 kk.; 11,11; Jer 23,3: nyájam maradéka; Mik 4,7; Szof 2,9: népem maradéka; 3,12). A tartalom, amelyet hordoznak, teol.-i, hiszen Izr. üdvösségvárásának egyik lényeges vonását tükrözik: a nép, amely eljut az üdvösségre, azok közössége lesz, akik Isten kegyelméből megmenekülnek az ® ítéletkor. – 2. Az ÓSz sok helyen politikai értelemben él a kifejezéssel: arra utal vele, ami egy népből v. egy városból háború v. valamilyen más pusztítás után megmaradt (vö. Józs 13,27; 2Sám 21,2; Jer 25,20; Ám 9,12). 3,12; 5,1–3; 6,9; Iz 6,13; 17,4–6; 21,14 – e helyeken a pusztításra esik a hangsúly, úgyhogy az Isten által előre kijelölt megmenekültek csoportja nem is szerepel. A szerkezet és a 10,22 nyújtotta magyarázat alapján föltehető, hogy az Izajás fiának adott Sear jasub név csupán fenyegetés: „csak a maradék tér meg belőle” (vö. Ám 5,3). 5,15: a ~ az Isten büntetéséből megtizedelt É-i országrészre utal (vö. 4,6–11), amely ha megtér, talán még megtapasztalhatja Isten irgalmát. Iz 1,8 kk.; 37,4; 2Kir 19,4; 2Krón 34,21 Kr. e. a 8. sz.-tól az elpusztított Júdára vonatkoztatja a ~ot. Jer 6,9 (vö. 8,3; 15,9; 21,7); Ez 9,8; 11,13 (vö. 5,10; 6,12; 17,21): az a kis csoport a ~, amely a Babilonba hurcolást (Kr. e. 598 és 587) túlélte, és amelynek létét újabb veszedelem fenyegette. A profán szóhasználatra (’a megmenekültek’) példa Ezd 3,8. – Szakkifejezésként a ~ régebbi keletű lehet az író próf.-knál, mert olyan szövegek, mint Ám 3,12; 5,15, már föltételezik a használatát és bírálják a ~ban való túlzott bizakodást. A Ter 45,7 arra enged következtetni, hogy Izr. magát ~nak tekintette, amely Isten jóságából elkerülte más népek sorsát: megmenekült. A motívum már a vízözön leírásában (7,23–24) fölismerhető. Míg ezekben a szövegekben a ~ és a választott nép azonos, egy későbbi szövegben (1Kir 19,17 kk.) Isten a választott népen belül ment meg a kiirtástól egy csoportot, egy ~ot; ez azokból tevődik össze, akik Baal előtt nem hajtottak térdet. – Teol.-i értelemben a ~ fogalmának vsz. Ám 9,8 kk. veti meg az alapját (vö. 1Kir 19,17 kk.). Hogy Isten meghagy magának egy ~ot, azt Jer 50,20 és Szof 3,12 fogalmazza meg egyértelműen. Iz 11,11.16; 46,3 kk.; Jer 23,3; 31,2 kk.; Mik 2,12: a fogságba hurcolt, száműzött nép a ~; Zak 8,6 kk.: a fogságból hazatértek csoportja a ~; Isten szerető gondoskodását szem előtt tartva, amiről itt szó van, a próf.-k hivő kortársaik közösségében többet láttak, mint a régi Izr.-ből fönnmaradtakat. Mégis, 13,8 kk. a még mélyebb megtérés alapján nagyobb mértékű kiválasztást tart szükségesnek ahhoz, hogy Isten népe létrejöhessen. – Némely szövegben mintha elvesztette volna a ~ eredeti értelmét. Iz 37,31 Júda nyomorúságos állapotára enged következtetni (vö. Mik 4,7: a sánták, az elfáradtak), amely új felvirágzás ígéretét kapja; ezzel ellentétben áll Iz 37,32: a ~ erős és boldog (vsz. glossza). Mik 4,7 kk. szerint a ~ „a szerény kis nép” (Szof 3,12), amely szíve mélyéből megtért az Úrhoz (Iz 10,20 kk.), és amelynek megbocsáttatott, eltöröltetett a bűne (Jer 50,20; vö. Iz 4,3), valójában nagy nemzet, amely uralkodik a pogány népek fölött (Mik 5,7; Szof 2,7) és olyan csoport, amely minden reményét Istenbe veti, aki fönntartja (Mik 5,6), és aki dicsőséges koronája és ragyogó koszorúja (Iz 28,5). Ilyen értelemben Zak 9,7 szerint nemcsak Izr.-ből, hanem a filiszteusokból is ~ lesz Jahve számára. – 3. Az apokrif zsidó iratokban tovább élt a ~ot illető ósz-i elgondolás, mégpedig abban az értelemben, hogy a ~ a veszedelemből Istentől kimentett csoport (Hénoch [etióp] 83,8; 90,30; 4Ezd 9,7; 12,34; 13,48). 9,7: tetteinek és hitének köszönhette a ~ megmenekülését; 12,34; Bár [szír] 40,2: a Messiás könyörült meg a ~on, amelynek a boldogság korát ígérte az utolsó ítélet napjáig. A kumráni közösség meg volt róla győződve, hogy a ~ Isten műve, aki az atyákkal kötött szövetség megtartása jegyében a romlott Izr.-ből egy ~ot hozott létre úgy, hogy a tagjait egyenként válogatta össze (CD 1,4 kk.; 2,11 kk.). A rabbinista irodalomban a ~ról szóló tanítást fölváltotta a hit, hogy a nép egészében megmenekül. – 4. Az ÚSz-ben csak Pál ap. idézi a kifejezést, amelyet Iz 10,22; 2Kir 19,19 a zsidók hitetlenségével kapcsolatban használ (Róm 9,27; 11,4). A hivők kisszámú csoportja alkotja a ~ot, amelyről az Írás szól, és amely Isten irgalmából (vö. 9,29) elkerüli az Izr.-re lesújtó ítéletet (9,30–10,21). De ez az állapot nem végleges, egyszer egész Izr. megmenekül (11,25 kk.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages