megátalkodottság
megátalkodottság: az ember következetes szembeszegülése Istennel, az Isten akaratával. A Bibliában sok kifejezés utal erre a titokzatos és sötét magatartásra; ezekben rendszerint az emberi értelem v. a szív szerepel alanyként, az indulat székhelyéül. Iz 6,9 említ olyan hallást, amely nem jelent megértést és olyan látást, amely nem egyértelmű a meglátással, a felfogással. Jer 5,21 szerint Izr. fiainak van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak (vö. Ez 12,2; MTörv 29,3; Iz 42,20; 43,8; 44,18; Zak 7,11). A nép szíve megkérgesedett (Mt 13,15; vö. Iz 6,10; Mk 6,52; Jn 12,40). Isten érteni nem tudó lelket, nem látó szemet, nem halló fület adott nekik (Róm 11,8; vö. Iz 29,10); vastagnyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek (ApCsel 7,51; vö. Jer 9,2.6; 6,10). – A ~ fogalmát a legszemléletesebben Iz 6,9–13 fogalmazza meg: a próf.-t látomásában, amikor meghívását kapja, Isten azzal bízza meg, hogy Izr.-t vigye ~ba, hogy így ne térjen meg, ne gyógyuljon meg. Más szóval: maga a gyógyíthatatlan ~ jelenti Isten büntetését. A kiutat a próf. a ® maradékban látja; ez az üdvösséget hozó jövő letéteményese, és a próf.-kban, valamint tanítványaikban jelszerűen már adva is van (4,3; 7,3; 10,21 kk.; 28,5). – Jeremiás tudja, hogy a népet megtérésre való készségének hiánya (3,7.10; 5,36; 8,5; 15,7; 25,5.7 stb.) olyan állapotba sodorja, amikor már nem is látják a bűnt (2,23.35), és szégyenkezni sem tudnak bűneik, iszonyatos tetteik miatt (6,15; 3,7); emiatt végül lehetetlenné válik számukra a megtérés (vö. Oz 5,4; Ám 4,5–12). – Az ÚSz-ben Jézus Iz 6,9 kk.-t arra a hitetlenségre idézi, amelyet vele szemben tanúsított a nép (Mk 4,12). Egyébként ezt az utalást (reflexió), amely eredetileg Jézus nyilvános (galileai?) működésének a záradéka lehetett, Mk oktató célzattal példabeszédes tanításra szűkítette le, amelynek – minthogy a népnek szólt – szinte az volt a célzata, hogy ne lehessen világosan megérteni, így ~ba vigyen (4,12); ezzel szemben Mt 13,13 kk. az ítélet jelleget domborította ki. Jn 12,39 kk. és az ApCsel 28,25–27 szintén utal Jézus nyilvános működése, ill. Pál missz. tevékenysége végén Iz 6,9 kk.-re; az első esetben azért, hogy Istent úgy állítsa elénk, mint aki akkor is Úr, ha eluralkodik a hitetlenség, a második esetben pedig annak bemutatására, hogy az ev. Isten akaratából és gondoskodásából talált utat a pogányokhoz. Róm 9–11: Pál Izr. ~ának rejtélyét úgy fejti meg, hogy ósz-i képek felhasználásával rámutat arra, hogy a kegyelmi kiválasztás Isten szabad tette (9,10–13: Jákob és Ézsau; 9,17 kk.: a fáraó), hogy a nép eltévelyedett (9,30–33), hogy Isten – amint ezt Izajás is megmondta – előre tud mindent (10,20 kk.), hogy a megátalkodottakkal szemben a kiválasztottak (= a maradék) elérték, amit Izr. keresett (11,1–7), hogy az ev. a pogányoknak is szól, s végül, hogy Izr. ~a nem jelent végleges állapotot (11,25–32). ® bűnbánat.
