megismerés
megismerés: 1. Általában. A héb., akkád, szír és arab nyelvben, valamint a LXX-ban gyakran a nemi egyesülést is jelenti; ez a gör.-ben csak szemitizmusként ismert jelentés számos bibliafordításba átkerült, és még a modern bibliafordításokban is föllelhető. A cselekvő alany rendszerint a férfi (Ter 1,17; Mt 1,25 stb.); természetellenes formában is (Ter 19,5; Bír 19,22), de olykor lehet a nő is (pl. 11,39; Jud 16,22; Lk 1,34). Ez a nyelvhasználat nem annyira onnan érthető, hogy a férfi először a nemi aktus alkalmával láthatta (= ismerhette meg) a menyasszonya, ill. a felesége arcát; sokkal inkább azzal magyarázható, ahogyan a bibliai-szemita gondolkodásmód a ~t értelmezte. A gör. (elvont) ~sel szemben a bibliai felfogás személyes kapcsolatot tételez fel. ~ címén a cselekvő és a cselekvés tárgya között, így az ismerést, ~t a megtapasztalás, érzékelés, megragadás fogalmi körébe vonja. Ez teszi érthetővé azt is, hogy a jogi nyelvben a. m. ’szövetségesként elismerni’ (vö. Oz 13,4 kk.; Ám 3,2). – 2. Isten ~e: ® istenismeret.
