megszentségtelenítés
megszentségtelenítés: Az a héb. ige, amelyet rendszerint a megszentségtelenít igével szoktak magyarra fordítani, ’szabaddá tesz’, ’szokásos használatra átad’ jelentésű; a belőle származó melléknév a megengedettre, hozzáférhetőre, az általános használatra átengedettre, a közönségesre, a hétköznapira, a nem szentre utal, a ® szenttel, megszentelttel, az általános használatból kivonttal ellentétben. Így a közönséges, hétköznapi, nem szt. (profán) és a megszentségtelenített nagyon közel állnak egymáshoz, úgyhogy esetenként együtt is szerepelnek (Ez 22,26; Lev 10,10), a közönséges, hétköznapi, nem szt. (= profán) szó pedig a tisztátalan szerepét tölti be (1Mak 1,47.62: tisztátalan, Mk 7,2.5: tisztátalan; ApCsel 11,9; 10,14: közönséges; Róm 14,14: tisztátalan); a közönséges, hétköznapi, nem szt. (= profán) és a tisztátalan összeegyeztethetetlen a szenttel. A ~ a szentnek a profántól, a közönségestől, a hétköznapitól, a nem szenttől meg nem különböztetése (Ez 22,26): a) A szenttel nem szentként való bánás, a szentnek olyan módon való kezelése, mintha közönséges, hétköznapi, azaz általános használatra átengedett volna (pl. a szombat ~e; = megszegése: Kiv 31,14; Iz 56,2.6; Ez 20,13; szt. ételeknek nem az előírt időben való fogyasztása: Lev 19,8 v. nem szt. embereknek adása: Lev 22,10 kk.; Szám 18,32). – b) Valamely tiszta, szt. állapot megszüntetése, tisztátalanra változtatása (Lev 21,12–15: a szentély ~e = tisztátalanná tevése; 21,4.6: a pap ~e, 21,9: lánya tisztátalansága = kicsapongó élete folytán). – c) Valaminek, amit az általános használatból ki kellett vonni, mindenki számára hozzáférhetővé tétele (MTörv 20,6; 28,30; Lev 19,23 kk.: a szőlő hétköznapi módon való használata, profanizálása, azaz az első 4 év termésének élvezete, amely Jahvét illette meg). – Minden, ami sérti Jahve szentségét, megszentségteleníti a nevét, ill. őt magát (vö. Ez 13,19), így pl. az áldozatbemutatás szabályainak meg nem tartása (Lev 22,2 kk.; Mal 1,12), gyermek feláldozása Molochnak (Lev 18,21), bálványimádás (Ez 20,39), Izr. idegen népek uralma alá kerülése (36,20–23), mert ez lehetővé teszi, hogy Jahve tehetetlenségére következtessenek belőle (36,20; vö. 20,9). – Jahve maga is „megszentségteleníti” örökségét (Iz 47,6), szentélyét (Ez 24,21), népe szt. fejedelmeit (vö. Iz 43,28), amikor idegen kézre adja őket. Ugyanígy „megszentségteleníti” Jahve a tíruszi királyt is, az Isten szt. hegyéről levetve (Ez 28,16). A ~ olykor a meggyalázással, a beszennyezéssel egyértelmű: Ruben a vérfertőzéssel beszennyezte apja fekhelyét (Ter 49,4); aki saját lányát kiszolgáltatja, bárkinek odaadva, az beszennyezi és gyalázat színhelyévé teszi az egész országot (Lev 19,29); Jahve „megszentségteleníti” az emberek gőgjét, azaz megalázza (Iz 23,9). – Az ÚSz-ben megszűnik a különbség a közönséges, hétköznapi, nem szt. (= profán) és tisztátalan, ill. a szt. és tiszta emberek v. tárgyak között (ApCsel 10,15.28; 11,9; Róm 14,14; vö. Mk 7,15.19); csak a gyengeség, az aggályosság marad meg (Róm 14,2). A profán rosszalló színezetet kap: a mese (= mendemonda), a fecsegés, a szócséplés jelzőjévé válik (1Tim 4,7; 6,20; 2Tim 2,16); a közönséges, alantas (= profán) lelkületűek (1Tim 1,9; Zsid 12,16) távol vannak Istentől, bűnösök. Nem a rituális, hanem az erkölcsi tisztátalanság szennyezi be az embert (Mt 15,11.18.20).
