megtagadás
megtagadás: 1. Valakit megtagadni annyi, mint nem akarni tudni róla, úgy viselkedni, mintha nem ismernénk az illetőt v. nem is hallottunk volna róla. A kifejezés a Bibliában háromféleképpen szerepel: a) embernek Istennel kapcsolatos magatartására vonatkoztatva, mint ® elpártolás, engedetlenség, hűtlenség (vö. pl. Józs 24,27; Péld 30,9; Jer 5,12; Tit 1,16); – b) embernek Krisztussal szemben tanúsított magatartására vonatkozóan; ide tartozik Péter tagadása (Mk 14,66–72), de az is, hogy a nép nem ismerte el Jézust (ApCsel 3,13 kk.), sőt a hamis próf.-k tévtanai is ide sorolhatók (2Pét 2,1; vö. Jel 2,13; 3,8; 1Tim 5,8; 1Jn 2,22 kk.; Júd 4). Jézus azt kívánja, hogy akik hisznek benne, azok ne tagadják meg az emberek előtt (Mt 10,33; Lk 12,9); – c) Krisztus emberekkel kapcsolatos magatartásának leírása: aki életében megtagadja, azt az ítélet napján Ő is meg fogja tagadni, vagyis nem ismeri el magáénak, és így kizárja az Isten országából (Mt 10,33; Lk 12,9; vö. Mk 8,38; Mt 25,12; Lk 13,27); mintegy ennek a visszhangja: 2Tim 2,12. – 2. Jézus azt kívánja követőitől, hogy tagadják meg magukat (® önmegtagadás), és vegyék vállukra a keresztet (Mk 8,34) – ez a készséget jelenti arra, hogy érte mindent, akár az életünket is odaadjuk. 2Tim 2,13: Jézus nem tagadhatja meg magát, azaz: mindig hű marad ahhoz, amit tanított és értünk tett.
