Mené tekél parszin
Mené tekél parszin, Mené, mené tekél ufarszin: az a felirat, amelyet ® Baltazár király lakomáján a megjelent emberi kéz ujjai írtak a palota falára (Dán 5,1–6,1). Láttára a király megrémült, mert birodalma közeli pusztulásának volt a hirdetője. A falon megjelenő titkos írás motívuma nem ismeretlen a népi elbeszélésekben. Dán szerzője úgy látta, hogy miként az álom (2,4; vö. Ter 37; 41), ez a motívum is alkalmas arra, hogy közvetítse az embernek az Isten akaratát, ezért szívesen fölhasználta kv.-ében. Hogy egy ilyen Isten akaratát tolmácsoló feliratnak különböznie kell az egyéb (= emberi) feliratoktól, azt magától értetődőnek tartotta: míg másutt aranybetűsek az ilyen feliratok, a ~t Bábel egyetlen bölcse sem képes megfejteni. Theodotion, a Vg és a LXX szerint a rövidebb szöveg jelent meg a falon (Dán 5–25), a maszoréta szöveg szerint a hosszabb. – Mivel a szerző kifejezetten mondja, hogy Bábel bölcsei nem tudták a falon megjelent ~t megfejteni (5,8.15), minden bizonnyal rejtélyes volt számára is a formája. Ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a szerzőnek semmiféle konkrét képzetei nem kapcsolódtak a ~hez; minden bizonnyal szokványos talány lehetett. A régi exegéták fölteszik, hogy ennek az arám mondásnak a betűi Atbaš-rendszerben (® kabala) függőleges oszlopokban v. anagramma formájában voltak fölsorakoztatva. Amikor 1878 : Ch. Clermont-Ganneau fölfedezett egy prs feliratú súlyt, amely félminát nyomott, némelyek arra gondoltak, hogy súlyok és pénzérmék nevei (mina, sékel és félmina) jelentek meg a falon ékírásban (ideogrammák), képekben v. magánhangzó nélküli, csupa mássalhangzóból álló írásban és csupán tanácstalanságot váltottak ki a bábeli bölcsek körében. – Míg Bábel bölcsei nem tudták a ~t megfejteni, Dánielnek sikerült. Magyarázatát (vö. 5,26 kk.) pesarnak, vagyis nem tárgyszerű, ill. nem szó szerinti fordításnak, hanem értelmezésnek lehet tekinteni. Ezért föltehető, hogy nem eredeti jelentését adja vissza a talánynak, hanem azt, amit bölismert benne. Erre lehet abból is következtetni, hogy az 1. menét nem vette figyelembe, v. hogy az ufarszin formát parszinra változtatta. S ha eredetileg nem utalt is a mondás Bábel pusztulására, akkor is kézenfekvő a szójátékot figyelembe véve (ufarszin ’és perzsák’) a félminában a perzsa birodalmat látni, a minában és a sékelben pedig az újbabilóniait. A sorrend viszont vsz. azt érzékelteti, hogy az újbabilóniai birodalom „elértéktelenedése” után (mináról sékelre: 1/60 mina) a perzsák veszik át a hatalmat. Hogy Istennek Bábelre lesújtó ítéletét formába öntse, a szerző nem a súlyok értékét vette figyelembe, hanem nevük mássalhangzóit, ezeket azonban más magánhangzókkal egészítette ki.
