menyasszony
menyasszony: ® eljegyzés után, de még ® menyegző előtt álló nő. Képes értelemben az új Sion jelképe (Iz 62,4); Jahve örömét találja benne (62,5), s ahogy felékesítik a ~t, úgy övezi körül magát a hazatérőkkel (49,18); az ékszerektől ékesített ~hoz hasonlóan felöltözteti őket az üdvösség ruhájába és az igaz élet köntösébe (61,10; vö. Jer 2,32). Azt az ÓSz-ben általános elképzelést nem tekintve, hogy a város ® nő v. leány, a ~ mint kép, annak a próf.-knál Ozeás óta ismételten visszatérő gondolatnak a következménye, amely szerint a Jahve és Izr. közötti szövetség házasság (Oz 2,18; Ez 16,8; Jer 2,2: jegyesség); az Én allegóriaként való értelmezése révén különösen a korai zsidóságban vált a ~ képe általánossá. Jel 21,2: a vőlegényének felékesített ~ az új Jeruzsálemet jelképezi. Jer a ® vőlegény és a ~ szavát az öröm kifejezőeszközéül alkalmazza (7,34; 16,9; 25,10; 33,11; vö. Bár 2,23; Jel 18,23). Az Én 4,8–16: a ~ dala a vőlegényről; az Én egyébként többször szerepelteti a ~t húgomként. – Az ÚSz-ben a Messiás a vőlegény (Mk 2,19 kk.; Jn 3,29), az Egyh. a ~ (vö. 2Kor 11,2). A Jel 19,7; 21,9: a ~ a Bárány hitvese; a 22,17 a ~t együtt szerepelteti a lélekkel.
