méz
méz: Elsősorban édesítésre használták; ismerték az édes, mint a ~ szólást is (Ez 3,3; vö. Jel 10,9–11; Bír 14,18; Zsolt 19,11; 119,103; Sir 24,20; 49,1). Önmagában is ették (1Sám 14,25–27; 2Sám 17,29; Iz 7,15), és olyan becsben állt, hogy prófétának is ajándékozták (1Kir 14,3). Figyelmet érdemel azonban, hogy Izr.-ben tiltották a ~et a kultikus előírások (Lev 2,11), Ugaritban viszont fontos szerep jutott a ~nek a kultuszban. Péld 25,27: a ~ mértéktelen fogyasztása bajt okoz. Főleg a vadméhek (® méh) ~ét ették (MTörv 32,13; Bír 14,8; 1Sám 14,25–27; Zsolt 81,17; Mt 3,4), de vsz. a méhészetet is ismerték; másként nem képzelhető el a ~ tartalékolása (Jer 41,8). Mások szerint a méhészet csak a hellén korban terjedt el Palesztinában, és a Ter 43,11; Jer 41,8 esetében vadméhek ~ére kell gondolni. Palesztinából más országokba is szállítottak ~et (Ter 43,11; Ez 27,11). A Kir 16,31 ~es kalácsot említ, amely ízét tekintve a ® mannára emlékeztetett. A tejjel-mézzel folyó kifejezésre nézve ® tej.
