mítosztalanítás
mítosztalanítás: A ~ egyebek közt az ÓSz és az ÚSz átértékelésére és spiritualizálására, valamint az ev.-ok (Mt, Mk) egymás közti egybevetésére és összehangolására, R. Bultmann óta pedig főleg a páli és jánosi teol.-nak a mitikus elemektől való „megtisztítására” irányult. Pál és János teol.-jában a végső idők várását (tört.-i és kozmikus katasztrófák kíséretében!) sajátos módon épp egy mítosz „mítosztalanítja”, kivált Jánosnál. Míg Pál az abban való hiten kívül, hogy Krisztusban már minden megújult, egyszersmind az Úr újraeljövetelének (parúzia) várását is fenntartja, János Jézus (első) eljövetelében már az ítéletet látja, amikor is elkülönül a jó és a rossz. – Elsőrendűen mítosztalanítva kellene a ~ jegyében szemlélni a kialakult szentségi (szakramentális) Egyh.-at, amely az eszkatologikus ~t a kultikus epifániában valósította meg, s közben a róm. császárkultusz elemeit is magába olvasztotta: Krisztus eszkatologikus újraeljövetele elővételezhető az igehirdetésben és a szentségekben. A paradox eszkatologikus helyzetet ugyanakkor fenn is tartja annyiban, hogy a hívőt mint Krisztus testének tagját a megváltás és a tökéletesség közé állítja: a hívő simul iustus et peccator a szt. Egyh. tagja, de ugyanakkor várja is Krisztus újraeljövetelét. – Bultmann sokoldalú és számos föltevésre kiterjedő „rendszerét” különféle szempontokból sok bírálat érte. Ez a bírálat több részletkérdésre is kiterjedt, és kétségbe vonta a Bultmann-féle forráskutatás helyességét is, sőt olyan általános kérdéseket is érintett, mint Bultmann-nak arra a modern világra vonatkozó elképzelései, amelynek ő a ~sal szolgálni akart. Az szintén kérdéses, vajon a ~ határait nem önkényesen vonta-e meg; vajon a mítosztalanított kifejezésmód az emberi gondolkodás és nyelvhasználat törv.-ei szerint szintén nem tárgyiasít-e: pl. a cselekvés mögött ott a cselekvő, v. az Isten szó köznév és a túlvilág helyre is utal. Ugyanakkor más tárgyiasító kifejezések viszonylagosan megfelelő voltát (pl. a hagyományos bölcseletben) elvben nem tekintik lehetetlennek. Az allegorizálást általában érintő vádak (ti. hogy nem tárgyilagos, önkényes, elhalványítja, „vizezi” a rendelkezésre álló hagyományt) a ~t annyiban illetik, hogy elismerik: a létközpontú, létre irányuló kifejezésmód ugyan megfelelően visszaadja modern formában a megigazulásról szóló tanítást, de az ÚSz teol.-jának más kérdéseire nem terjeszkedik ki. Az a kérdés, hogy mennyiben kell Pált és Jánost a Szentírás központjának tekinteni, az ÚSz kánonja alapján teológiai-kritikai elemzést kíván, egyébként azonban – egyebek közt – már az ÚSz-ben is előkerül a korai katolicizmusról folyt vitában.
