mulandóság
mulandóság: A Biblia egyik fő tanítása, hogy a világ és a világ javai mulandók. Így hirdeti Iz 51,6 is: „szétoszlik az ég, mint a füst, a föld mint a ruha, úgy elavul és lakói elenyésznek, akár a féreg”; vö. 40,6–8; Zsolt 102,26 kk.; Sir 14,19; Bár 3,16–19. A korai zsidóságban ez a meggyőződés főleg az „e világ” kifejezésben tükröződik (® eón); mert ezt a világot felváltja az eljövendő új világ. Az ÚSz átveszi ezt a felfogást. Mk 13,31 szerint Jézus hirdette: „Az ég és a föld elmúlnak”; vö. Mt 5,18; Lk 16,17; Róm 8,20 kk. („A természet mulandóságnak van alávetve”); 1Kor 7,31 („ez a világ elmúlik”); 1Jn 2,17 („a világ elmúlik a kívánságaival együtt”) és a Jel-ben. A Ter 3,19 szerint ez Isten büntető ítéletének a következménye: „por vagy és a porba térsz vissza”. – Az ÓSz más helyein az emberi élet ~a fogalmazódik meg (vö. Ter 18,27; 2Sám 14,14; Jób 7,7–9; 8,9; 14,1.2.5; Zsolt 39,6 kk.; 90,10; 102,4 kk.; 103,14–16; 104,29; 109,23; 144,4; Péld 21,1; Préd 3,20; 12,5–7; Bölcs 2,1–5; 5,8–13; 9,5; Sir 14,17 kk.; 18,10; 40,11; 41,3.10–13; Iz 40,6–8). Az élet ~át gyakran hasonlatok érzékeltetik, amelyekben árnyék, lehelet, virág, pókháló, füst, felhő, madár, hajó, fű, víz szerepel. Az ÚSz is hirdeti az élet ~át, így Lk 12,16–21 (az esztelen gazdagról szóló példabeszéd); Jak 1,9–11; 4,13–15; 1Pét 1,24 kk. Ez a minden teremtmény végességét és esetlegességét illető meggyőződés az önértelmezésre és a világ értelmezésére is nagymértékben hatott, ugyanakkor nem szorította háttérbe a reményt, hogy az Isten készítette üdvösség elérkezik, és minden ~on győzedelmeskedik (vö. Iz 51,6; Róm 8,18–23).
