munka
munka: az ember dolga ezen a világon, amely nem lealacsonyító, mint a gör.-ök felfogásában (amiért is csak rabszolgák végezhették), hanem Istentől rendelt feladat (Ter 1,28). Az ÓSz népe még a bűn előtti eredeti állapotot sem ~ nélkül képzelte el (2,15). Így érthető, hogy a későbbi rabbik úgy gondolták, hogy a törv. magyarázata mellett a kezük munkájával kell a kenyerüket megkeresni. Az ÓSz kv.-einek szerzői tudatában voltak annak is (lásd főleg a Préd szerzőjét), hogy a ~ fáradalom, teher, gyötrelem. Ezért a ~t a Ter 3,17–19 az ősszülők bűnének büntetéseként értelmezte, de ~ közben olykor azért énekeltek is. – A ~ra vonatkozó feladatát teljesítve az ember függőségben marad Istennel: nélküle minden fáradozás hiábavaló (Zsolt 127,1 kk.). Az áldást is Isten adja az ember keze ~jára (MTörv 15,10; Jób 1,10; Péld 10,22); ezért az embernek kérnie kell keze ~jára Isten áldását (Zsolt 90,17), és meg kell köszönnie, ha Isten megsegíti ~jában. Istent megilleti az első termés és a tized állatból, gabonából egyaránt (MTörv 14,22–29; 26,1–11), és a kapott áldás mértékéhez mérten önkéntes ajándékot kell az embernek felajánlania Istennek (16,10), akkor Isten megengedi, hogy az ember élvezhesse ~ja gyümölcsét (Préd 2,24 kk.; 3,13; 5,18 stb.). – A Szentírás nem ismeri a szabad idő gondját, az időnek pihenésre, kikapcsolódásra való felhasználását: az idő napkeltétől napnyugtáig ~ra való (Zsolt 104,22 kk.; vö. Jób 7,4). De a szombat és az ünnepek, amelyek megtartásához hozzá tartozott a nyugalom, a ~ tilalma, mégis világossá tették Izr. fiainak, hogy a ~ nem minden. Bár az ember arra van hivatva, hogy munkálkodva folytassa a teremtő Isten művét, végül mégis a nyugalom honába kell elérkeznie (Kiv 20,8–11; Zsid 3,7–4,11). – Jézus nem tanított külön a ~ról, de mivel majdnem egész életét ~ töltötte ki, ezzel minden emberi ~t megszentelt és egyértelműen igazolta a ~nak azt az emelkedett értelmezését, amelyet az ÓSz nyújt. A ~ keresztény értelmezésére csak Pálnál találunk utalásokat: az Isten szolgálata, nem az embereké (Kol 3,22–4,1; Ef 6,5–9). Az ilyen értelemben végzett ~ elnyeri Istentől a jutalmát: tettei elkísérik az embert, aki egyszer majd kipihenheti fáradalmait (Jel 14,13). – A ~ a Bibliában elsősorban ®földművelést és állattenyésztést jelent, de ismer a Biblia más foglalkozási ágakat, különféle hivatásokat, mesterségeket is (vö. pl. Iz 44,12; Bölcs 14,4.8; Sir 38,25–34). A földműveseknek és az állattartóknak rendszerint rabszolgáik voltak (vö. 33,25 kk.; Lk 17,7–10), akiknek ® bért nem fizettek. Dolgoztattak ® béresekkel is, v. kiadták a földet bérbe a termés egy részéért (Mt 21,33–41). A hadifoglyokat v. a legyőzött népet kényszermunkára fogták. A ® nő főleg a házi ~t végezte: főzött, sütött, gabonát őrölt stb., de gyomirtáskor v. aratáskor a mezőkön is segített. ® kézművesség.
