naptár
naptár: időszámítási rendszer; a művelődés bizonyos fokán az ® év beosztása valamely elv alapján. Mivel Izr.-ben a hold keringése idejéhez igazodott a ~, az év 12 (hol 29, hol 30 napot számláló) hónapból és 1 (bizonyos időközönként beiktatott) szökőhónapból állt. Ezen a holdéven kívül a napév sem lehetett Izr.-ben ismeretlen (® hónap). Hénoch 72–82 és a Jub kifejezetten követeli a 12 hónapból álló ~t, ill. azt, hogy minden hónap 30 napból álljon, minden 3. hónapban egy szökőnappal megtoldva. Ennek az lett volna az előnye, hogy az év mindig ugyanazon a hétköznapon kezdődött volna (minden valószínűség szerint szerdán), és hogy az ünnepek is nemcsak egyazon ~i napra, hanem mindig a hét ugyanazon napjára estek volna. De a valóságban ez a ~ – mivel csak 364 napból állt, nem 365 napból – idővel nem kis eltolódást okozott volna a természetes évszakokhoz képest. A kumráni közösség ennek ellenére is ehhez a ~hoz igazodott, és ezt talán az ® utolsó vacsora időpontjának meghatározásakor is számításba lehet venni. Az év kezdetének v. a tavaszi, v. az őszi napéjegyenlőséget tekintették, így az újév mindig Niszán, ill. Tisri hónap első napjára esett. Tisri akkád megfelelője (a. m. ’kezdet’) alapján, valamint abból az adott tényből, hogy a földművelők számára az ősz új szakaszt, új kezdetet jelentett, kézenfekvőnek látszik, hogy eredetileg az őszi napéjegyenlőségtől számították az új évet, legalábbis a földművelők; a tavaszi napéjegyenlőségtől vsz. a pásztorkodók kezdték el az új évet számítani. – A hónapokra nézve, amelyekre a hold-, ill. napév oszlott ® hónap. – Lehetséges, hogy Kappadókiában használtak olyan ~t is, amely az évet hét 50 napos részre osztotta, amihez még csatlakozott 2-szer 7 v. 8 nap. Ez a ~ a húsvét és pünkösd közötti 50 nap és a palesztinai fellahok ~ában található néhány emléknap alapján feltehetően Palesztinában sem lehetett ismeretlen. – A hónap kezdetét tapasztalati úton állapították meg, ezért attól függött, hogy látták-e az újhold sarlóját. A hírközlési lehetőségek nem voltak mindig megfelelők, így a későbbi időben előfordult, hogy a Jeruzsálemtől távol eső vidékeken óvatosságból újra megülték az újhold napját. Vsz., hogy eredetileg az ® újhold napjait mind ünnepnek tekintették, amelyen tilos volt bármiféle munkát végezni (vö. Ám 8,5, továbbá: 2Kir 4,23; Iz 1,13; Ez 46,3: az újhold napja és a szombat együtt szerepel), mégis a Lev 23,23 kk. és a Szám 29,1–6 csak a 7. hónapban kívánja meg újhold napján a teljes nyugalmat. Ez kapcsolatba hozható azzal, hogy ez az újhold napja sokáig az új év kezdetét is jelentette, és különleges jellegét még azután is megőrizte, hogy a hónapokat Niszántól kezdték számolni (® évkezdet). Az újhold napjain a szokásos napi áldozatokon kívül Izr. fiai még külön áldozatokat is bemutattak (28,11–15; vö. 1Krón 23,30; 2Krón 2,3; 8,13; 31,3; Ezd 3,5; Neh 10,34), és az ezüstkürtöket fújták meg (Szám 10,2.10). Ezeket a napokat ünnepi öröm (Oz 2,13), ünnepi lakoma (1Sám 20,5.24) és vallási összejövetelek (Iz 1,13; 66,23; Ez 46,1.3) jellemezték. – Nem lehetetlen, hogy a hétnapos hét eredetét a holdszakok váltakozásában kell keresnünk: újhold napja után minden 7. nap (a szabbat ’szombat’ és a sibat ’hét’ között nem lehetetlen az etimológiai összefüggés!) megfelelt a hold egy bizonyos alakjának, és ezért megszentelt jelleget ölthetett. Mivel egy holdciklus nem 28, hanem 29 és 1/2 napot tesz ki, minden hétnek hosszabbnak kellett lennie 7 napnál. Kimutatható, hogy Izr.-ben már nagyon korán szigorúan 7 napból álltak a hetek, így a szombat független volt az újhold napjától. Ennek következtében – azzal párhuzamosan, hogy a szombat jelentősége fokozódott – az újhold napjai vesztettek fontosságukból. A 7. napon (® szombat) kívül a hét többi napjának nem volt külön neve. Az újhold napjain és a szombatokon kívül még más ® ünnepek is szerepeltek az izr. ~ban, és számuk a tört. folyamán még jelentősen meg is nőtt. – Az időszámítás segédeszközeként csak korlátozott mértékben volt ismeretes a ~ Izr.-ben. A hónap napjainak számlálására olykor külön e célra szolgáló eszközt használtak (amint ezt az el Faréban és ed Auverben felszínre került leletek tanúsítják): egy 30 lyukkal ellátott táblát. Ezekbe a lyukakba beleszúrtak egy botocskát és ezt minden nap tovább vitték a következőbe (Kr. e. 10–7. sz.). Az ún. gézeri naptár egy 11×7 cm nagyságú mészkő táblácska, amelyen 7 sor régies írás látható, vsz. a Kr. e. 10. sz.-ból (W. F. Albright, S. Moscati); R. A. Macalister találta Gézerben (1908). 12 hónapot sorol fel, közülük 8-at párosával, és arra utal, hogy ezekben a mezőkön milyen munkákat kell elvégezni (vetés, aratás). Egy négyszögletű lyukacskából, amely alapján feltehető, hogy fel lehetett akasztani, arra következtettek, hogy ~ volt. Mivel az év hónapjait nem sorakoztatja fel pontos sorrendben, hanem csak azokat a palesztinai parasztság körében ismert paraszti teendőket veszi sorra, amelyeket az év folyamán el kellett végezni, nem tekinthető a szó szoros értelmében véve ~nak. Annak alapján, hogy a rajta található írás gyakorlatlan kézre vall, sok szakember iskolai gyakorló táblának véli, amelyen a tanuló a betűvetésen kívül az év folyamán esedékes mezőgazdasági munkák menetét is gyakorolta, ill. elsajátította.
134. Az ún. gézeri naptár
