Názáret
Názáret (gör. a héb. Nasar ’virraszt’ szóból): Bár a Biblia városnak nevezi, valójában csak egy kis falu volt Galileában, amely először az úsz-i események révén vált ismertté (Lk 2,4). Itt adta tudtul Gábor angyal Máriának Jézus születését (1,26–38), itt élte le Jézus életének rejtett szakaszát (2,39.51 kk.; Mt 2,23), és nyilvános működését is innen kiindulva kezdte meg (4,13; Mk 1,9), úgyhogy ~be való próf.-nak tartották (Mt 21,11; ApCsel 10,38). A város lakói Lukács leírásában kezdettől fogva ellenségesen viseltettek Jézus tanítása iránt (másképpen Mt 13,54–58; Mk 6,1–6), és a város magaslatáról le akarták Jézust taszítani (Lk 4,16–30); Lk-ban ez a jelenet előkép jellegű; előre jelzi, hogy a zsidók elvetik Jézust, a pogányok előtt viszont megnyílik az üdvösség útja, és nem enged meg sem időrendi, sem lelki következtetést; ezen túlmenően a 4,29 („arra a hegyre, amelyen városuk épült”) arra mutat, hogy a szerzőnek nem voltak helyi ismeretei; a bizánci kortól ezt a hegyet az El-Kafzével azonosították, de ez a feltevés aligha megalapozott. A jelentéktelen helységről az első keresztényeket – megvetően – ® názáretieknek nevezték. Az ÓSz nem említi ~et és a korai rabbinista írásokban sem szerepel; a Jn 1,46 tartalmazta kétkedő kérdés érthető. A Cezáreában folytatott ásatások során előkerült a papi családok egy listájának töredéke, amelyen lakóhelyük mellett az is szerepel, hogyan követték egymást a szolgálatban; eddig ez a legrégibb írott forrás, amely ~et említi; a Kr. u. 5. sz.-ból datálódik. Ma az arabok En-Nasirának, az izraeliek Nasaretnek nevezik. A ferencesek által 1955 k. az Angyali üdvözlet-bazilika környékén végzett régészeti feltárások arra mutatnak, hogy a II. vaskortól mindvégig lakott helység volt. A felszínre került leletek elsősorban a Jézus korabeli paraszti életmódot tárják elénk. A franciák 1965 k. végzett ásatásaik során találtak egy emberi csontvázat a középső pattintott kőkorból. – 1878: felszínre került egy gör. szövegű márványlap, az ún. názáreti felirat. Az 1930: először F. Cumont által közzétett szöveg egy név szerint nem említett róm. császár ediktuma, amely tiltja a sírok mindenféle megsértését. Származási ideje és célja kérdésében megoszlanak a vélemények. S. Lösch arra a következtetésre jutott, hogy Caligula császár általános jellegű ediktuma (nem a személyes sírok védelmére adta ki a császár), és az olyan események szolgáltak hozzá indítékul, mint amilyenekre Mt 28,12–15 alapján következtethetünk (a katonákat kioktatták: mondják azt, hogy a tanítványok lopták el Jézus testét!). A feliratnak ezt a „keresztény” értelmezését – kellő okkal – ismételten vitatták; valójában nem is igazolható.
135. Názáret
136. A názáreti felirat: Rendelet, mely halálbüntetéssel fenyeget mindenkit, aki sírt felnyit és holttestet elvisz. Vsz. összefüggésben van Jézus Krisztus feltámadásával. (Vö. Mt 22,11–15.) 61 cm magas márványtömb. Názáret: Kr. u. 50 körül. Louvre
