népek táblája

Teljes szövegű keresés

népek táblája: a Ter 10 tartalmazta lista, amely Közel-Kelet 70 (v. ha a 10,11 említette Asszurt népnek tekintjük, akkor 71; a LXX szerint pedig 73) népét, törzsét és városát és a szomszédos országokat Noé 3 fiától (Szem, Kám és Jáfet) eredezteti. – 1. A ~nak papi magva, amely egy megfelelő formulával kezdődik (10,1a) és végződik (10,32) – 3 csoportra osztja a népeket: Jáfet (10,2–5), Kám (10,6 kk., 20) és Szem (10,21 kk., 31) fiaira. Az e 3 ősatya utódai közt számba vett nevek közül sok nemcsak a Bibliában szerepel, hanem más forrásokból is kimutatható. A beosztás nem néprajzi (olyan egészen más eredetű népek, mint Elám és Asszúr, Jáván és Gomer, Egyiptom és Kánaán, ugyanazon ősatya leszármazottaiként szerepelnek a listán), hanem földrajzi szempontokat követ, de a politikai és tört.-i helyzet is szerepet játszik benne. – a) Amennyire Jáfet fiai azonosíthatók, azon területet népesítették be, amelyet Kánaántól É-ra és Ny-ra a legtávolabbra esőnek gondoltak. A ® médek Irán fennsíkján éltek; Gomer (= a kimmerek) és Askenász (a ® szkiták) a délorosz sztyeppékről húzódtak le a Kaukázuson át Kisázsiába (Kr. e. 8. sz.); Tubal (= a tibarénusok), Mesek (= a mosik) és Togorma a Fekete-tenger mellékére szorult őslakos kisázsiai törzsek voltak; Jáván (az iónok) először is azokat a gör. törzseket foglalta magában, amelyek Kisázsia Ny-i partvidékén telepedtek le (Kr. e. 11. sz.), továbbá a gör. félsziget és szárazföld lakóit; Tirasz (talán a későbbi tirszének v. tirrének) az ún. tengeri népekkel (® filiszteusok) szerepel együtt a Kr. e. 13. sz.-i forrásokban; Elisa ® Ciprus, ahol a kittimek Kition városról kapták a nevüket, ® Tarsis pedig egy messze Ny-on fekvő ország volt (Ibéria v. Szardínia). – b) Kám fiai az akkori világ D-i részén élő népek, ill. országok voltak: Kus (® Etiópia), ® Egyiptom, ® Put és a D-i arab törzsek (® szabeusok). Hogy a néprajzilag is Szemhez tartozó Kánaánt Kám fiai közt találjuk (vö. 9,19.22), az vsz. abban leli magyarázatát, hogy a palesztinai és föníciai partvidék lakói kapcsolatban álltak Egyiptommal (pl. Iz 23,3.5), v. még inkább, hogy még élt az emlékezetben: e területek hajdan Egyiptom uralma alá tartoztak. – c) A 2 említett csoport közé iktatta be a Papi irat (P) Szem fiait. Szembeötlő, hogy Elám és Asszúr mellett Babilónia nem szerepel. Emiatt sok exegéta arra gondol, hogy Arpachsád szolgál a babilóniai birodalomra utalásul. Ezt a feltevést támogatja a ksd elem, amely a ® káldeusokat jelöli, akik a Kr. e. 9. sz.-ban Mezopotámia D-i részén különféle birodalmakat alapítottak; ugyanígy az a tény is, hogy Arpachsád őse volt (Ter 11,10–26) Ábrahámnak, aki a P szerint a káldeai Urból vonult ki (11,31). Rendhagyó a listában ® Lud (= a lídek); e törzset ui. Jáfet fiai közt kellene szerepeltetnie. Hogy mégis itt találjuk, arra talán az szolgál magyarázatul, hogy a lídek birodalma és Mezopotámia kapcsolatban állt egymással (Gügész/Asszurbanipál, Krőzus/Cirusz). Arámot, ezt az ismeretlen törzset a Szír–arab-sivataghoz kötik a szakemberek. – d) E harmonikusan kialakított séma 2 tagjának leírásába beépültek különféle kiegészítő részek. A Kámhoz kapcsolódó kiegészítések új adatokkal gazdagítják a Kusról (10,8–12; ® Nimród), az Egyiptomról (10,13 kk.) és a Kánaánról (10,16.19) szóló részt. A Szemről szóló rész Arpachsád családfájának néhány tagjával egészül ki (10,24–28), nevezetesen Éber 2 fiáig (Peleg és Joktán), ill. Joktán fiaiig lemenően, akik közül legalábbis az ismertek (pl. Hacarmavet) D-Arábiához kapcsolódnak. Peleg fiai, akikhez Ábrahám is tartozott, szándékosan kimaradtak a listából, mert egy későbbi összefüggésbe akarta őket a szerző beiktatni (11,10–26). – 2. Keletkezési ideje. Kétségtelen, hogy a ~ nem egyetlen hagyományon alapszik, amely a népek földön való elterjedését egy korai szakaszában rögzíti. Inkább úgy látszik, mintha a szerző a saját korából indult volna ki, hogy néhány kihalt nép emlékét felhasználva felvázoljon egy olyan néprajzi képet, amely beilleszthető arra a helyre, ahol a ~t be akarta iktatni az ® őstörténetbe. – Ezért nemcsak Izr.-t, hanem Moábot, Ammont és Edomot is említetlenül kellett hagynia, hiszen a Ter-ben e népek eredetéről be kellett számolnia. Ugyanakkor a többi népet egy korábbi szakaszban iktatta be, jóllehet csak később léptek be a tört.-be (vö. különösen Joktán fiait, Sebát és Dedánt; 10,27; 25,3). Ez az eljárás lehetővé teszi a ~ keletkezése idejének megállapítását. Az a tény, hogy Jáfet fiai közt Het már nem szerepel, bizonyítéka annak, hogy a szerző a hettita birodalomról (Kisázsia), amely Kr. e. 1200 k. omlott össze, már semmit sem tudott. Kr. e. 1200 utáni keletkezésre következtethetünk Jáván és Tirasz (10,2), valamint a filiszteusok (10,14) szerepeltetéséből is. Mivel a médek, a kimmerek és a szkíták először csak a Kr. e. 8–7. sz.-ban jelentek meg, a ~ nem keletkezhetett a Kr. e. 7. sz. előtt. Erre v. még későbbi időre (Kr. e. 7. sz.) utal a lídek (Lud) Szem fiai közé sorolása (10,22) is. Az a széles látókör, amellyel a szerző Izr. ősatyáit egy szintre helyezi más népek elődeivel, szintén a fogság idejére enged következtetni, amikor Izr. fiai őseik földjétől távol a maguk vallási hagyományait már egyetemes és általános érvényű szempontok szem előtt tartásával kezdték látni. – 3. Irodalomkritikai szempontok. Általános vélemény, hogy a ~ irodalmi szempontból nem egységes. Seba, Havila és Lud (10,7.13) bekerült Kám (10,28 kk.), ill. Szem (10,22) fiai közé. Az x fia v. fiai formula hol bevezetőül szolgál (10,2.6.22), hol befejezésül (10,20.31); ugyanakkor: a 10,8.13.15.24.26 – a héb.-ben – az x nemzette formulával él. Az elbeszélő, anekdotikus jellegű 10,8–12 határozottan elkülönül a száraz felsorolásoktól; ezenkívül itt a nagy mezopotámiai birodalmak eredetét is magyarázni kívánja, jóllehet a ~ egyébként azt szeretné bemutatni, hogy minden nép egy őstől (Noé) származik. A 10,19 határt jelöl; ezt nem tekintve is: a 10,6.16-tól eltérően nem Kánaánt említ, hanem kánaánitákat, és kisebb területet tulajdonít nekik, mint a 10,16, ahol Szidon is az övék, amely vsz. egész Föníciát jelenti (vö. MTörv 3,9; Józs 13,4.6; Bír 3,3 stb.), sőt Szíria É-i részén a hettita államok is Kánaánhoz tartoznak. Mindezek alapján a Ter 10,1–7; 20,22 kk.; 31 kk. tekinthető a voltaképpeni ~nak; ezt a bevezető formulát (ezek x fiai; vö. 2,4a; 5,1 stb.) és a szimmetrikus felépítést szem előtt tartva a papi szerzőnek (P) lehet tulajdonítani. Az e keretbe beillesztett többi rész nem nyújt elegendő támpontot párhuzamok megállapításához, és különböző szerzőktől való: a 10,8.12.25 stílusa a Jahvistának (J) felel meg; a 10,16 kk. felölelte felsorolás az Izr. fiai előtti népek listáira emlékeztet (Kiv 3,8.17; 13,5; 23,23, ahogy a MTörv felhasználja őket; vö. 7,1; 20,17; Józs 3,10; 9,1; 11,3; 24,11); a Ter 10,24 kk. a 11,12.14.16 hatását mutatja. – 4. Jelentősége. Ha a ~ nem is említi meg az összes akkor ismert népet – ahogy a 10,5 és 10,32 tanúsítja –, a föld minden népét egy ősre, Noéra akarja visszavezetni (vö. ApCsel 17,26), aki ezt a termékenységet Isten áldásának köszönhette (Ter 9,1). Ezzel minden nép az üdvösséget készítő Isten színe elé került, ugyanakkor Izr. a népek e színes forgatagában is megőrizte külön helyét. Így a ~ tanúsítja Izr.-nek kiválasztottságában és abban való hitét, hogy az üdvösség tört.-ében küldetése van a népekhez.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages