nyál
nyál: Az ÓSz-ben jel: eszelősségre vall, ha valakinek folyik a ~a (1Sám 21,14); a leköpés megvetést fejez ki (Iz 50,6; Jób 30,10; Mk 14,65; 15,19). Lev 15,8: akire tisztátalan ráköp, az tisztátalanná válik. Később gyógyítóerőt tulajdonítottak Izr.-ben a ~nak (Mk 7,33; 8,23); szombaton nem volt szabad gyógyítani vele.
