nyugalom
nyugalom: 1. A törvény ® szombaton mindenfajta munkavégzést tiltott, mégpedig a P-forrás szerint azért, mert Isten is „megpihent” a teremtés befejezése után (Kiv 20,1 kk.; Lk 23,56); ezenkívül ha ® szombatév volt, a földet is parlagon kellett hagyni (Lev 25,1 kk.). ® teremtéstörténet. – 2. Az országba bevonuláskor a nép „a ~ helyére” érkezett (MTörv 12,9; vö. Iz 63,14). Az eltévelyedéssel eltékozolt nyugalmat a szabadító helyreállítja (Bír 3,11 stb.). Józs 21,44; 1Kir 8,56 (Salamon), 2Krón 13,23 stb., 1Mak 14,4 kk. (Simon): az Úr megadta a nyugalmat. A Templomban, amely az Ígéret földjének a célja volt, Isten „nyugalma helyé”-re érkezik (1Krón 23,25; vö. 6,16). Ezt ünneplik a kultuszban: Zsolt 132. Vö. Iz 66,1 kk. = ApCsel 7,48 (István). Sir 24,7 kk.: a bölcsesség (= a törv.) Izr.-ben találja meg nyugalma helyét. Iz 25,10: az Úr keze megpihen; 11,2: a Messiáson az Úr lelke nyugszik; vö. Szám 11,25; 2Kir 2,15; 1Pét 4,14. Iz 32,17; Jer 30,10; Mik 4,4: a ~ az eszkatologikus idő javai közé tartozik. Zsolt 95,7 kk.: a ~ kérdése figyelmeztetés formáját ölti. A Zsid 3,7–4,11: a ~ a Ter 2,2 kk.-höz kapcsolódva (Zsolt 95,11) úgy jelenik meg, mint Isten népének végcélja: a szombati ~ Istennél (Zsid 4,4.9 kk.). – 3. A házasságban az asszony férjénél talál ~ra (Rut 1,9; 3,1), de a férjnek is az asszony a ~ biztosítéka (Sir 36,26–27); 1Pét 3,4: az asszonyhoz illő magatartás egyik vonása a ~. – 4. Iz 7,4; 30,15: aki bízik Istenben, az megőrzi nyugalmát. – 5. A bölcsességi irodalomban a ~ a zaklatottság és a fájdalom ellentéte, amely a halál utáni vágyig fokozódhat (Jób 3,3 kk.). A nyugodt, békés munka kötelessége a kereszténynek (1Tesz 4,11; 2Tesz 3,12). Sir 51,23–27; Jer 6,16: a ~ ígérete; ehhez kapcsolódik Jézus (Mt 11,29 kk.), éppúgy eszkatologikus távlatokban, mint a Bölcs 4,7; ApCsel 3,20; 2Tesz 1,7; Jel 14,13.
