olvasztókemence
olvasztókemence, kohó: Arra szolgál, hogy az ércből kiolvasszák benne a salakot, és tiszta ® fémet nyerjenek (Iz 1,25; Péld 17,3; 27,21; Jel 1,15); ontja a füstöt (Ter 19,28; Kiv 19,18; Jel 9,2). A képes beszédben ismételten találkozunk vele: Jahve kivezette Izr. fiait Egyiptomból, a vaskohóból (MTörv 4,20; 1Kir 8,51; Jer 11,4: vsz. deuteronomikus kifejezés). Az eltévelyedett Izr. ~be kerül (Ez 22,18–22); Izr. ® maradéka megtisztul az ~ben (Zak 13,9; vö. Mal 3,2). Iz 48,10: a szenvedés kohója. – Nemesfémek tisztítására olvasztótégelyt használtak (Péld 17,3; 27,21). Zak 11,13; 2Kir 22,4 (LXX) alapján némelyek arra következtetnek, hogy a Templomhoz is hozzátartozott egy ~. Dán 3; Mt 13,42: tüzes kemence.