óra
óra (gör. hóra, héb. elnevezése nincs, arámul saah; a fogalom jelölésére a héb.-ben a moéd és et ’idő’ szót használták): – I. Az ÓSz-ben. A teol.-i szempontból figyelmet érdemlő szóhasználat 3 irányba mutat; közös bennük, hogy az ~ tartalmát Isten cselekvése határozza meg. – 1. A kultusznak, elsősorban a húsvét megülésének megvan az Istentől meghatározott ideje (Kiv 13,10; Szám 9,2). – 2. Isten az általa elhatározott, vagyis a kellő időben viszi végbe tetteit: segítség, jótett (MTörv 11,14; 2Kir 4,16 kk.) v. ítélet formájában (2Sám 24,15). A bölcsességi irodalomban ez a szemlélet különösen hangsúlyt kap (Jób 5,26; Sir 18,20; 39,33 stb.). – 3. Az apokaliptika szerint az időben lefutó ~k az ítélet ~jába torkollanak (Dán 8,17.19; 11,35; 40,45; 12,13). – II. Az ÚSz-ben gyakran szerepel az ~. Így a napszak jelölőjeként (Mk 6,35; Jn 1,39: itt figyelembe kell venni a zsidó időszámítás sajátosságait, amely szerint a napkeltétől napnyugtáig terjedő idő – az évszaktól függően – hosszabb v. rövidebb ideig tartó 12 ~ra oszlott; a 3. ~ = kb. 9 ~ (Mk 15,25), v. az éjszaka 3. ~ja = kb. 21 ~tól kezdve (ApCsel 23,23) szolgált alapul valamely esemény időtartamának (Mt 20,12; ApCsel 5,7) v. időpontjának (pl. Lk 10,21) megjelöléséhez. – A szó 2 összefüggésben teol.-i tartalmú: – I. Az 1Jn 2,18: „itt az utolsó óra” (ti. a világé); Róm 13,11: „Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból”. Jel 3,10; 14,7.15: elérkezik az eszkatologikus próbatételnek, az ítéletnek és az aratásnak az ~ja = ideje. 17,12; 18,10.17.19: az apokaliptikus szorongattatásokra, eseményekre jellemző, hogy egy-egy ~ig tartanak. Jézus tanításának újdonsága és sajátja, hogy újraeljövetelének ~ja titok, csak az Atya tudja (Mt 24,36.44.50; 25,13). – 2. Ugyanakkor már eljött az ~ akkor, amikor az Emberfia a bűnösök kezére került (Mk 14,41). Jézus imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az ~ (14,35 kk.). Ez az ~ „a sötétség hatalmáé” (Lk 22,53). A szinoptikusoknál ez a terminológia Jézus szenvedését eszkatologikus eseményként állítja elénk. Ezt János még elmélyíti, amikor Jézus ~járól beszél (Jn 2,4: „az én órám”; 7,30; 8,20: „az ő órája”; 12,23; 13,1; 16,32; 17,1: „az óra”). Jézus ~ja kereszthalálakor érkezett el, abból kikövetkeztethetően, hogy a még nem-et (2,4; 7,6.8.30; 8,20). felváltja az elérkezett (12,23; 13,1; 16,32; 17,1). De nem merül ki pusztán a történelmi esemény időpontjában. Halálakor Jézus az Atya iránti engedelmességében teljessé teszi művét (12,27 kk.; 19,30), ezért a kereszten megmutatkozik Jézus dicsősége (12,23; 17,1), és kereszthalálában éri el minden eddigi tettének ~ja a csúcspontját (vö. 11,9). A Fiú engedelmességében magára vállalja a halált, így visszatér az Atyához (13,1), és részesedik abban a dicsőségben, amelyben része volt az Atyánál, mielőtt a világ lett (17,1–5). A szenvedésnek és a belőle fakadó örömnek előképe a szülő asszony ~ja (16,21). Jézus ~jának tartalma, bármennyire is kereszthalálában és a kereszthalálban való megdicsőülésében gyökerezik, ill. rejlik is, messze túlmutat a kereszthalál tört.-i időpontján. Az egész eszkatologikus történést – mint egészet – átfogja, ahogyan a megdicsőült Fiú műve kibontakozik az Egyh. istentiszteletében (4,21–23), abban, hogy akik hisznek, azok átmennek a halálból az életbe (5,25), valamint az új istenismeretben, amely a Lélek ajándéka, aztán az Atyához való közvetlen imádkozásban (16,25 kk.), végül a tanítványok apokaliptikus eseménynek számító üldözésében (16,2) és a halottak feltámadásában (5,28). János evangélista a megdicsőült Krisztus e tetteit, amelyek szerinte egyértelműen a kereszthalál tört.-i órájához és ennek metatörténelmi tartalmához kapcsolódnak, úgy hirdeti, mint az Egyház mostját, mostani ~ját (4,23; 5,25: „Elérkezik az óra és már itt is van”). A vitatott 2,4 szintén ezt a teol.-i tartalmat fejezi ki: Mária üdvösségvárását, aki minden Jézussal találkozó hitet képvisel, Jézus azokra az adományokra irányítja, amelyek az Ő halála révén jutottak és jutnak osztályrészül a benne hívőknek. 19,27 megértéséhez szintén ez szolgál hátterül: az Úr anyja és a tanítvány képviseli a kereszthalál ~jában a hívő közösséget, amely éppen ennek az ~nak tartalmát hirdeti úgy, mint ev.-ot. ® János evangéliuma.
