orvos
orvos: I. Az ~ teendőit az ókori K-en rendszerint a papok látták el, így a gyógyászat szorosan összefonódott a mágiával. Ez lehet az oka, ill. magyarázata annak, hogy bár kétségtelenül voltak ~ok, az ÓSz csak elvétve említi őket. Jahve tett beteggé és Ő adta az egészséget, a gyógyulást is (Kiv 9,15–16; MTörv 32,39); nem volt helyénvaló ~ra hagyatkozni (2Krón 16,12). A Kiv 21,19 alapján némelyek ~i költségekre gondolnak, de ez nem valószínű. A próf.-k tettei közt fontos szerepet töltenek be a gyógyítások és az életre keltések (1Kir 13,6; 17,17 kk.; 2Kir 2,20 kk.; 4,18–37: a sunemi özvegy fia; 5,3 kk.: Naamán; 20,7), de a próf.-k sehol nem szerepelnek ~ként. Sir 38,1–15 feloldja azt a látszólagos ellentétet, amely az isteni okság és az emberi igyekezet között mutatkozik: az ~t is Isten alkotta (Péld 38,1.12), tőle valók az ~ ismeretei (38,2.6), ugyanígy a gyógyszerek, gyógynövények is (38,4), és az ~ is könyörög, hogy „javulás álljon be” és hogy Isten „adjon gyógyulást az élet javára” (38,14). Mégis, ebben a korban még kevésbé kedvező megítélésben is volt része az ~nak: szédelgő sarlatán (vö. Jób 13,4; Mk 5,25–26). – II. Az ÚSz-ben tovább élt az a felfogás, hogy a betegség Isten büntetése (Jn 5,14). Jézus ezt az összefüggést nem vetette el egyértelműen (5,14), de a szükségszerűségét kétségbe vonta (9,3; 11,4). Mint próf. azért jött, hogy gyógyítsa a betegeket (Lk 4,18), de senki nem nevezte ~nak, mint Jahvét az ÓSz-ben (Kiv 15,26; vö. MTörv 32,39 stb.), csak átvitt értelemben (Lk 4,23; Mk 2,17). Elsőként Antióchiai Szt Ignác mondta róla, hogy ~ (ad Ef 7,2). A hagyomány szerint Lukács ~ volt (Kol 4,14). ® betegség, ® gyógyítás.
