ostorozás
ostorozás: I. Az ÓSz-ből voltaképpeni értelmében véve (értsd: szíjjal, ostorral verés) nem lehet kimutatni; ugyanakkor szerepel benne a botozás (MTörv 25,2; Péld 10,13), egyebek közt megerőszakolás v. rágalmazás büntetéseként (Lev 19,20; MTörv 22,13–19). 40-nél több ütést nem kaphatott a büntetett (25,2); később csak 39 ütést mértek a bűnösre, hogy ha netalán elvétenék eggyel a számlálást, akkor ne szegjék meg a törv.-t. Hammurápi törvénykv.-e 60 ütést szabott ki, az óasszír törv. szerint az ütések száma 20-tól 100-ig terjedhetett. 1Kir 12,11.14: itt az ~ (a szó tkp.-i értelmében, tehát szíjjal, ostorral) legfeljebb valószínűnek tekinthető, viszont 2Mak 7,1 esetében már feltehető, mert itt már a róm. hatással is számolhatunk. – II. Az ÚSz-ben több kifejezés utal az ~ra. Minden írástudónak jogában állt a törv. megszegőjét azonnal megostoroztatni. Talán ez a magyarázata annak, hogy amikor Jézus ostorral kiűzte a pénzváltókat és az árusokat a Templomból, nem találkozott szembeszegüléssel (Jn 2,15). A Talmud Szanhedrin-Makkot traktátusa részletesen leírja a zsinagógai ~t; az ÚSz-ből is kiviláglik, hogy a büntetést sokszor a zsinagógában hajtották végre (Mt 10,17; 23,34; Mk 13,9; ApCsel 5,40; 22,19). A zsidó szokás szerinti megvesszőzést vsz. csak a tkp.-i római ~ szorította háttérbe (vö. 2Kor 11,24 kk.: Pál a zsidóktól 5 ízben kapta meg az 1 híján 40-et; ApCsel 16,22: az ütéseket bottal mérték Pálra és Szilásra). Később a zsidóknál használt ostor 3 szíjból állt, úgyhogy minden ütés 3-nak számított, így 13-ra korlátozódott az ütések száma. A Misna 39 ütést említ; 13-at a meztelen mellre mértek és 13-at – 13-at a 2 vállra. – A róm. ~t (verberatio) a) rabszolga megfenyítésére, a katonai szolgálatban elkövetett súlyos vétség megtorlására, b) vallatáskor és c) ® keresztre feszítéskor alkalmazták. A Lex Porcia szerint az a) és b) róm. polgár esetében nem jöhetett szóba; erre a törv.-re hivatkozott Pál (vö. 16,22.37; 22,24 kk.). A c) pontban említett ~t szíjakkal v. kötelekkel hajtották végre, amelyekre olykor még csontdarabokat v. ólomgolyókat is erősítettek. Ez volt a legembertelenebb eljárás, és az elítélt nemegyszer bele is halt. Jézust is így ostorozták meg (Mt 27,26), vsz. a ® praetoriumon belül. Az ~ színhelyéül számon tartott 3 oszlop közül egyiknek a hitelességét sem lehet kellően igazolni.
144. Római ostorok. Csontdarabok a szíjakon (A), ólomdarabok a szíjak végén (B–C)
