oszlop
oszlop: Cédrusfából (1Kir 7,2 kk.), márványból (Eszt 1,6), ezüstből (Én 3,10: gyaloghintó részeként) v. kőből készült (® kőoszlop); épületelemként csak ritkán találkozunk vele a Bibliában (pl. Bír 16,25 kk.; 1Kir 7,1–6; Ez 42,6). Jer 1,18: itt képes értelemben vas~ szerepel; 10,1: az angyal lába izzott, mint a tűz~; 1Kir 7,6: Salamon ~csarnokot emelt. Hellén hatásra ~csarnokok, ~okkal szegélyezett utak épültek a heródesi Templomban is (vö. Mk 11,15 kk.; ApCsel 3,11; 5,12; Jn 10,23). Az eget tartó ~okra nézve menny (Jób 26,11), a föld alapzatául szolgáló ~okra nézve ®föld (Zsolt 75,4; Jób 9,6). – Képes értelemben az Egyh. az igazság ~a (1Tim 3,15; vö. Sir 24,4; 36,26); az ap.-ok az Egyh.-ban az ~ok (Gal 2,9; vö. Jel 3,12: „A győztest oszloppá emelem Istenem templomában”). ® Jachin.
