öltözet

Teljes szövegű keresés

öltözet: Eredetét a Biblia a bűn nyomában felébredt szégyenérzettel hozza kapcsolatba (Ter 3,7.21). Mint az egész ókori K-en, úgy Izr.-ben is a méltóság kifejezője volt az ~, kivált a ruha rojtja. A meztelenség nagy szégyent jelentett (9,22–25), és elsősorban a foglyoknak és a menekülteknek jutott osztályrészül (Iz 20,4; Ám 2,16; vö. Mk 14,52). Az számított meztelennek, akin nem volt felsőruha/köntös (1Sám 19,24; Iz 20,2 kk.; Jn 21,7) v. aki nem volt megfelelő módon felöltözve, mint a szegények (Iz 58,7; Jób 22,6; 24,7.10; Mt 25,36–38). – A Bibliában Izr. fiainak ~éről kevés adatot találunk s ezek sem mindig világosak. Ha figyelembe vesszük a palesztinaiak egyiptomi, asszír, hettita ábrázolásait és a mai beduinok és fellahok viseletét, amely nem tér el lényegesen a bibliai ~től, akkor megközelítően megfejthetjük az ~tel kapcsolatos kifejezéseket. Az ~ legfontosabb darabjai: kötény, alsóruha, köntös, ® öv, fejfedő (® kendő), ® fátyol és ® saru. – 1. A férfiak viselete. a) A kötényt a Biblia kifejezetten nem említi, de bizonyos részletei feltételezik (pl. Kiv 20,26; Jn 21,7) és számos ábrázolás is mutatja. – b) A késői bronzkorban szokásba jött és a vaskorban általánosan viselt alsóruha lenből v. pamutból készült, és lehetett ujjatlan is; közvetlenül a test fölött viselték és leért egészen a lábikráig. Munka közben v. járáskor fel kellett kötni (Kiv 12,11; 2Kir 4,29). Fajtái: ketonet – ezt a férfiak (Ter 37,3.23.32) éppúgy viselhették, mint a királylányok (2Sám 13,18 kk.); lehetséges, hogy azonos volt azzal az ókori K-en egyébként is dívó, de főleg a hettiták által viselt hosszú, keskeny, tarka ruhadarabbal, amelyet csigavonalban közvetlenül a testre tekertek; – sadin – ez talán egy ing volt, amelyet a felsőruha alatt viseltek, de ritkán fordult elő (Bír 14,12; Iz 3,23; Péld 31,24); semmiképp nem azonosítható vele az ÓSz-ben szereplő lepel, amelybe a holttestet göngyölték (Mt 27,59; Mk 15,46). – c) A felsőruha v. köntös héb.-ül legtöbbször simlah; ezen kívül még más kifejezésekkel is találkozunk, amelyekről nem lehet pontosan megállapítani, hogy mire utalnak. Rendszerint a mai ábajé-vel azonosítják; ez egy kb. 130×120 cm nagyságú, durva fonálból szőtt, csíkos kendő, amelyet úgy viseltek a vállon, hogy hosszan lelógott, oldalt pedig elég nagy nyílás maradt szabadon a karoknak. Később főleg ezen a ruhadarabon mutatkozott meg az idegen hatás (pl. Szof 1,8). Alváskor takaróul szolgált, és nem volt szabad ® zálogként ott fogni (Kiv 22,25 kk.; MTörv 24,13). Mielőtt elindultak v. munkába fogtak, letették (Mk 10,50; Mt 24,18). Olykor pl. tészta (Kiv 12,34), zöldség (2Kir 4,39), hús (Ag 2,12) v. különféle értékek (Bír 8,25) szállítására is használták. – Különleges felsőruhának számított a mehil; rendszerint finom kelméből készült, pl. bisszusból (1Krón 15,27); a királyok, fejedelmek és más előkelőségek viselték (1Sám 2,19; 18,4; Ezd 9,3.5; vö. Jób 1,20; ® főpap) a simlah alatt. Az adderet egy közelebbről meg nem határozható köntösféle lehetett; drága kelméből készült (Józs 7,21.24); a királyok (Jón 3,6) ~e volt, de próf.-k is viselték (1Kir 19,13.19; 2Kir 2,13 kk.); vsz. nem vált általánossá, mert a kései héb.-ből hiányzik a kifejezés; ® imaköntös. – 2. A nők viselete hozzávetőleg hasonló darabokból állt, mint a férfiaké, de mégis lehetett különbség, mert különben a MTörv 22,5 tilalma (a nők ne hordjanak férfiruhát és a férfiak se női ruhát) értelmetlen volna. Feltehetően a nők ~e finomabb és élénkebb színű kelméből készült, hosszabb volt a férfiakénál, a fejüket pedig befedték (® kendő, ® fátyol). Az Iz 3,18–23 (vö. Ez 16,10–13) felsorolta ruhadarabokat, ékszereket ma már nem tudjuk pontosan meghatározni, ill. azonosítani. A bibliai adatokkal összhangban, amelyek arra utalnak, hogy a nők általában alsóruhát (Én 5,3), ünnepi alkalmakkor pedig felsőruhát is (1Tim 2,9) viseltek, az ókori K-i ábrázolásokon a nők hosszú fehér v. tarka ingben láthatók, amihez olykor egy lábikráig leérő fejkendő járul. A K-en ma általános bugyogó ismeretlen volt, viszont az előkelő nők hosszú uszályos ruhát hordtak (Iz 47,2; Náh 3,5). A gyerekek meztelenül v. ingben jártak. – 3. A papok öltözetét: ® papi öltözék. – 4. Az ünnepi ruha vsz. csak abban különbözött a hétköznapitól, hogy drágább, finomabb kelméből készült (Ter 27,15; Mt 22,11 kk.; Lk 15,22), s főleg fehér színű volt (Préd 9,8; Jel 3,4 kk.; Mk 9,3). A kelmék közül keresettnek számított a bisszus és a bíbor (2Sám 1,24; Péld 31,22; Sir 6,30–31; Jer 4,30; Siral 4,5; Ez 16,13; 27,7). Különösen a nők kedvelték a különféle arany és ezüst ® ékszereket (2Sám 1,24; Zsolt 45,10.14; Ez 16,11.13). A MTörv 22,11 tiltja a kétféle fonálból (gyapjú és vászon) vegyesen szőtt kelméből készült ruhát. – 5. Gyászukban v. bűnbánatuk kifejezésére mind a férfiak, mind a nők „zsákot” öltöttek magukra (Ter 37,34; 2Sám 3,31); bűnbánattartáskor olykor közvetlenül a testükre vették fel (1Kir 21,27; 2Kir 6,30), de ilyenkor legalábbis a felsőruhát letették (Jón 3,6; Iz 32,11). Talán durva, szőrből készült darab volt (szőrruha!), alakját nehéz meghatározni. Feltehető, hogy a nőknek még egy másfajta, minden bizonnyal sötét színű gyászruhájuk is volt (2Sám 14,2; Bár 5,1; vö. Iz 50,3), amely a nagyon egyszerű özvegyi ~hez (Ter 38,14.19; Jud 8,5; 10,3) lehetett hasonló. – 6. A ruha megszaggatása volt a zsákba öltözés mellett a bánat másik jele (Ter 37,34; 2Sám 3,31; Jób 1,20; 2,12); a ruha megszaggatásához szerencsétlenség (2Sám 13,19) v. istenkáromlás és más efféle (Jer 36,24; Mt 26,65; ApCsel 14,14) is indítékul szolgálhat. Legtöbbször a felsőruhát, a köntöst (Ter 37,34; Jób 1,2) szaggatták meg, de olykor az alsóruhájukat is (2Sám 15,32). A megszaggatott ruhát – a zsák fölött – gyakran magukon tartották (2Kir 6,32). A főpap fel volt mentve a ruha megszaggatása alól (Lev 21,10). Hogy a ruha megszaggatásának szokása a felső test teljes lemeztelenítésének (ami pl. Achiram föníciai király szarkofágján és egyiptomi emlékeken látható) maradványa lenne, nem igazolható egyértelműen.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages