öröm
öröm: 1. Az ÓSz-ben, főleg a bölcsességi irodalomban (Préd 9,7 kk.; 11,9 kk.; Péld 15,13.15.23; Sir 30,22–25) ismételten találkozunk a fogalommal különféle összefüggésekben, ill. olyan eseményekkel kapcsolatban, mint a menyegző, az aratás, a győzelem. Aki Istent szolgálja, nem tekinthet mindent ~nek, amit így neveznek (Jób 20,5). Csak az igaz ismeri a valódi ~et, amely Isten félelmében gyökerezik (Sir 1,12). Elsősorban Istennek örül az igaz (Neh 8,10; Eszt 10,3 kk.); ez a gondolat főleg a zsoltárokban tér újra meg újra vissza (Zsolt 30,6; 31,8; 32,1 kk.; 67,5; 92,5; 98,6 kk.); ~ forrása minden, ami Istentől van, pl. a törv. (1,2; 19,9; 119,162–163). Az Isten hajléka, a Templom szintén ~mel tölti el az igaz embert (81,2–4; 122,1). Ugyanígy ~et szerez annak, aki hisz Isten alkotásaként az egész teremtett világ és Izr. Isten népévé való kiválasztása is (96,11–13; 104; 149,2–4). – 2. Az ÚSz ismételten rámutat arra az ~re, amely a keresztényt eltölti v. el fogja tölteni (Mt 5,11 kk.; 9,15; Jn 15,11; 16,20.22; 17,13; Jak 1,2; 2Kor 13,11; Fil 4,4; 1Tesz 5,16). Az üldöztetés v. a különféle gondok, bajok nem akadályai az igazi ~nek (ApCsel 5,41; 2Kor 7,4), mert az igazi ~ a Lélek gyümölcseinek egyike (Gal 5,22), tehát felülről való, és így mindent felülmúl, amit a világ adhat nekünk.
