pap
pap: I. Az ÓSz-ben. A szó héb. megfelelője a kohen. Jahve ~ján kívül más istenek ~ját is jelölheti (pl. Ter 41,45.50; 1Sám 5,5; 6,2; 2Kir 10,11), de más istenek ~jaira olykor – lekicsinylően – a komer szó utal az ÓSz-ben (23,5; Oz 10,5; Szof 1,4). A szónak nincs női változata; a többi szemita népektől eltérően Izr.-nek nem voltak ~női. Jahve ~jait sokkal gyakrabban nevezték levitáknak, de nem mindig azonos értelemben. – Az ÓSz-ben a nem ~i források csak alkalmanként említik a ~okat és a ~ságot, ha az összefüggésbe beletartozik; adataikat nem lehet minden nehézség nélkül úgy összefűzni, hogy teljes képet nyújtsanak. A ~i forrásokban, amelyek tört.-eket is, törv.-eket is tartalmaznak a ~okra vonatkozóan nagyon sok adat található, de természetesen hajlanak rá, hogy a múltat a saját koruk mértékével mérjék és a hagyomány egyenetlenségeit kiküszöböljék. Erre egy jellemző példa: Józs 21,4–42 és 1Krón 6,39–66, ahol az adatok közt mutatkozó eltérés nyilvánvaló módon a hierarchia irányába való eltolódást tükrözi. Ha ezt szem előtt tartjuk, egyfelől megértjük a 2 forrásban felfedezhető ellentmondásokat, másfelől kevésbé vonjuk kétségbe a Szentírás „adatai”-nak hitelességét. – Izr. legrégibb tört.-ében sem a ~i, sem a többi források nem tudnak ~i hivatalról; a családfők és a törzsfők voltak a ~ok. Még később is: a ® királyok lépnek fel ~ként (Dávid), v. kisajátítják a ~i funkciókat (Uzija). Izr.-ben a szervezett ~ság, a ~i hivatal kérdése csak a régi kánaáni szentélyek átvételével v. az Ígéret földjének elfoglalása utáni időben új szentélyek létesítésével kapcsolatban vált időszerűvé; igazán csak azután, hogy Dávid elfoglalta Jeruzsálemet és Salamon uralma alatt a jeruzsálemi szentély központi szentély lett egész Izr. számára. Amit a legrégibb tört.-i forrásokban a ~ságról olvashatunk, az főleg a különféle családok törtéhez kapcsolódik: 1. ® Mózes fiai Dánban (Bír 18,30); 2. ® Éli fiai Silóban, Nobban és (Dávid idejében) Jeruzsálemben. Ez a 2 család egyaránt Egyiptomból származik, ® Lévi törzséből. Mózes ~i családjáról később nincs szó; minden bizonnyal azért, mivel a szentély, amelynek szolgálatát ellátták, a szakadár É-i országrészhez tartozott; Áron családfájába sem kerültek bele, akitől minden ~nak származnia kellett; Mózes nem ~ként, hanem törv.-hozóként rögződött meg a hagyományban. Éli családja ezzel szemben beépült Áron családfájába, mégpedig 2. fiának, Itamárnak ágán. Dávid uralma idején egy 3. ~i család is felbukkant (® Cádok); ennek eredetét homály fedi, de a ~i hagyomány Eleazárral, Áron 3. fiával hozza kapcsolatba. Ez a ~i család nemcsak Éli családját szorította háttérbe (1Sám 2,27–36), hanem más ~i családokat is, amelyek őséül Áron 3. és 4. fiát (Nadab és Abihu) tekintette a hagyomány és így egyeduralomra tettek szert, mindenekelőtt Jeruzsálemben. A Templom szolgálatára Salamonnak nagy létszámú kultikus személyzetre volt szüksége; Cádok családján kívül alárendelt szerepet betöltő templomszolgák is működtek, pl. a gibeoniták (Józs 9,23.27). Azok a ~ok, akik Lévi törzséhez tartoztak, de más szentélyek szolgálatát látták el (a ~i nyelvhasználatban erre utal a kifejezés: nem Áron fiai voltak), átmenetileg háborítatlanul működtek. Jozija király idején azonban a deuteronomikus megújulás során felszámolták ezeket a szentélyeket, de tekintettel voltak az ott szolgáló ~oknak arra a jogára, amely szerint Jeruzsálemben is vállalhattak szolgálatot. A fogság után, ha egyáltalán lehet voltaképpeni értelemben vett ~i szolgálatról beszélni, akkor csak Cádok családjáról mondható el, a többi ~ csupán alárendelt szerepeket tölthetett be a Templomnál; a ~i hagyomány ezt úgy fejezi ki, hogy azok, akik Lévitől származnak, de nem Árontól, azok leviták. E tényállásra utal a hierarchikus rendszer, amely szerint Lévinek 3 fia volt: Gerson, Kehát és Merári (Kiv 6,16–25). A ~ok (és leviták) élén a ® főpap állt; a ~ok 24 ® papi osztályra v. papi nemzetségre oszlottak, s szolgálatuk rendjét sorsvetéssel állapították meg (1Krón 24; Lk 1,8 kk.). – A ~ságot örökölték; ha a fiú elérte az előírt életkort, akkor „megtöltötték a markát” (® kéz); ezzel a rítussal fejezték ki a ~ok sorába kerülését és jogát az áldozathoz. A ~ feladata volt: kultikus alkalmakkor a tanítás, az áldozatbemutatás, a Templom javainak kezelése és felügyelete (mai értelemben vett lelkipásztori tevékenységre nem szabad gondolni!). Az áldozatbemutatás alkalmával a ~ok külön ® papi öltözéket viseltek, s bizonyos „tisztátalanság”-októl kellett tartózkodniuk. – II. Az ÚSz-ben szembeötlő, hogy soha nincs szó más ~okról (gör. hiereusz), csak a zsidó ~okról és Jézus Krisztus (Zsid 7,15), valamint a keresztények (Jel 1,6; 5,10; 20,6) ~ságáról. Az ap.-okat és munkatársaikat az ÚSz sehol nem nevezi ~nak. Jézus elismeri a zsidó ~ok tekintélyét („menj, mutasd meg magad a papnak”; Mt 8,4; Lk 17,14; vö. Lev 13,49). Lukács evangélista egy helyen közvetett módon bírálja a ~okat és levitákat (Lk 10,31 kk.), de azt is említi, hogy „a papok közül is tömegesen hódoltak a hitnek” (ApCsel 6,7). Egyébként az ÚSz-ben sokkal többször van szó a (zsidó) ® főpapokról (és az írástudókról), mint a ~okról. Az ap.-ok és az első keresztények a liturgiában nem különültek el a zsidóktól (® kultusz). A saját keresztény intézményekkel kapcsolatban a ® vének voltak azok, akiket az ap.-ok kézrátétellel elöljáróul az egyh.-ak élére állítanak (14,23), és megbíznak a ~ok felügyeletével (20,17), akik tehát prédikáltak és tanítottak (1Tim 5,17: az eredetiben), irányították az egyh.-akat (1Pét 5,1), és akiket a betegekhez hívni kellett, hogy imádkozzanak fölöttük és kenjék meg őket olajjal (a betegek kenete szentségének kiszolgáltatása!); nem kétséges, hogy a kenyértörést is ők vezették és a hívők megkeresztelése is az ő feladatuk volt; ezeket azonban kifejezetten nem tanúsítják a források. Ezeket az elöljárókat (presbitereket) csak a Biblia keletkezése után kezdték az egyh.-i szerzők ~nak nevezni (® hivatal); a 2,5–10, amely a ~ságról szól, vitatott szöveg. Péter ap. arra inti a hívőket, hogy épüljenek fel egy lelki házzá (= templommá) és legyenek szt. ~ság, hogy lelki áldozatot mutathassanak be; de aztán a Kiv 19,6-hoz csatlakozva kiválasztott népnek, királyi ~ságnak stb. nevezi az egyh.-i közösséget. Hasonló módon összekapcsolódik a királyság és a ~ság: Jel 1,6; 5,10.
