papiruszok
papiruszok: I. Előfordulásuk. Néhány kivételt nem tekintve Egyiptom az egyetlen olyan ország, ahol a száraz homokban ~ megőrződtek és felszínre kerültek. Legelőször 1752: Herculaneumban találtak ~at, de nem tulajdonítottak nekik jelentőséget, és egy kivételével elégették őket; ez az egy S. Borgia bíboros tulajdonába került. A következő évtizedekben szórványosan találtak ~at. Valójában csak 1877-től számíthatjuk a ~ vizsgálatának (papirológia) korát, amikor Fajjúmban egy régi város mellett a helybeliek több ezer töredéket kiástak; ezek nagyobbrészt Rainer bécsi főherceg tulajdonába mentek át. Fajjúm, amelynek a ® Ptolemaioszok korától egészen az arab hódításig (Kr. u. 640) erősen hellenista lakossága volt, a továbbiakban is a fő lelőhely maradt, de más, délebbre eső helyekről is kerültek felszínre ~. Bibliai ~at csak a 19. sz. végétől ismerünk. Az ismert ~ száma legkevesebb 10 000 lehet; ebből kb. 6000 van megfejtve. A legjelentősebb leletet (Oxyrhynchus, 1896–1906) két oxfordi diák, P. B. Grenfell és A. S. Hunt ásta ki az Egypt Exploration Fund támogatásával. Kevés lelet került felszínre szakavatott kutatók ásatásai során. A ~ zömét helybeliek kutatták fel, és így természetesen sok tönkre is ment belőlük. A legrégibb írott ~ az 5. és 6. egyiptomi dinasztia korából (Kr. e. 2500–2200) származnak. A legrégibb ma ismert héb. papirusz ® palimpszeszt a Kr. e. 8. sz.-ból (Mur 17); a legrégibb arám papirusz egy levél, amelyet egy palesztinai kiskirály, ® Adon írt a fáraónak (® Nechó); Sakkurában találták (1942) és jelenleg Kairóban van az Egyiptomi Múzeumban. Általában kb. a Kr. e. 500 és Kr. u. 1000 közé eső időből valók a fennmaradt ~. – II. Értékük. A ~ egyfelől értékes forrásul szolgálnak a gör.–róm. és a korai zsidóság tört.-ét, irodalmát, jogrendjét, gazdasági viszonyait és mindennapi életét illetően, másfelől viszont nagymértékben segítették a gör. köznyelvre és ennek a ® bibliai göröghöz való viszonyára, továbbá a Biblia szövegének áthagyományozására, a zsidó ® diaszpórára és a ® gnózisra vonatkozó ismereteink gyarapodását. A bibliatudomány szempontjából a bibliai ~ (A), az elephantinei (B), a Júdea pusztájában felszínre került (C) és a Nag Hammadiban talált (D) ~ jelentősek. – A) A bibliai papiruszok. 1. Addig, amíg Júdea pusztájában nem kerültek felszínre ~, az egyetlen értékes bibliai papirusznak az eladóról (1902) elnevezett, feltehetően Fajjúmból eredő Nash-papirusz (Cambridge, Egyetemi Könyvtár) számított. Egy liturgikus használatra szolgáló lapon a ® Tízparancsolatot (Kiv 20,2–17) és a ® semát (MTörv 6,1–5) tartalmazza. Korát illetően eltérnek a nézetek; némelyek a Kr. e. 2. sz.-ból, mások a Kr. u. 2. sz.-ból eredőnek tartják. – 2. A gör. ÚSz papiruszát: ® bibliai kéziratok. – 3. A gör. ÓSz papiruszát: ® bibliai kéziratok. – 4. Nagyon jelentősek azok a ~, amelyek kopt nyelven őriztek meg bibliai szövegeket: lehetővé tették a kopt ÚSz kritikai kiadását, nemcsak a bohairi, hanem a szahidi nyelvjárásban is. – B) Az elephantinei papiruszok (EP): Az elsőket Ch. E. Wilbour szerezte meg (1893), de csak 6 évtizeddel később (1953) adta ki E. G. Kraeling, miután a Brooklyn Múzeum tulajdonába kerültek (1947). Ezek főleg házassági szerződések és üzleti tárgyú ~. A fő leletek 1898 és 1908 között kerültek felszínre. Az első töredékeket a strasbourg-i egyetem könyvtára szerezte meg (1898). 1904: az asszuáni piacon 10 papiruszt kínáltak megvételre; az eladók azt állították, hogy Asszuánban találták őket, de amikor O. Rubensohn, a német ásatások vezetője a munkát Elephantinén elkezdte (1905), kiderült, hogy innen származnak. O. Rubensohn maga is talált további fontos töredékeket. A megtalált ~ zöme arám nyelvű, csak egy nagyon kis részük gör. – Az arám ~, amelyek keletkezési ideje Kr. e. 494–400, a zsidó katonai kolónia levéltárából valók, amely a perzsa uralom idején (talán már a 7. sz. közepétől) telepedett meg a szigeten. E ~ tartalma egyebek közt: 2 kérvény fogalmazványa, feljegyzések a kolónia gabonával való ellátása tárgyában; a perzsa király egy hivatalos irata a húsvétot illetően, házassági, üzleti, bérleti szerződések, névjegyzékek és 2 irodalmi szöveg, nevezetesen ® Achikár mondásai és a behisztuni felirat. Ezek birtokában képet alkothatunk egy szórványban élő zsidó közösség belső életéről. A kolóniának nemcsak zsinagógája volt, hanem ® temploma is, ahol áldozatot mutattak be Jahvénak. Ezt a templomot a perzsa satrapa távollétében lerombolták (Kr. e. 410) az egyiptomi Hnum isten papjai. Eljárásuk feltehetően megtorlás volt, amiért a zsidó kolónia lojális volt a perzsa megszállók iránt és ennek fejében előnyöket élvezett. A templom újjáépítése érdekében a kolónia vezetője (Jedonja) egyebek közt a jeruzsálemi főpaphoz fordult; nyilvánvaló ebből, hogy a kolónia tagjai törvényesnek tekintették templomukat. Bibliai szövegek nem kerültek elő; talán megsemmisültek a templom lerombolásakor, s bibliai idézetek sem fordulnak elő a szövegekben. Ugyanakkor az elephantinei ~ nagyban hozzásegítettek Ezd és Neh jobb megértéséhez. Már a nyelvük is annyira hasonlít Ezd és Neh arám részeihez, hogy ugyanabból a korból kell származniuk. A Papyrus Cowley 21 (királyi rendelet a húsvét ünnepéről) és 32 (felhatalmazás a templom újra felépítésére) megerősítik azt az Ezd/Neh-ból is kikövetkeztethető feltevést, hogy a perzsa központi hatalomnak politikai érdeke fűződött a zsidó vallási törv.-ek megtartásához (vö. különösen Ezd 7,12–26). Arra vonatkozóan, hogy a Papyrus Cowley 21-nek milyen szerepe volt a húsvét ünnepének történetében: ® húsvét. Minthogy a Papyrus Cowley a Neh 2,10-ből is ismert Szanaballatot Kr. e. 407-ből említi Szamaria helytartójaként, egyértelmű lett, hogy Ezdrás nem I. Artaxerxész (Kr. e. 458), hanem II. Artaxerxész (Kr. e. 398) idején tért vissza Jeruzsálembe. – C) A Júdea pusztájában talált papiruszok. 1. Abból a 11 barlangból, amelyben ® Kumrán vidékén kéziratokat találtak, az 1., 4., 6., 7. és 9. számúban voltak ~. – a) 1. sz. barlang: egy tucatnyi kis töredék feltehetően a Kr. u. 1. sz. közepéről; tartalmuk meghatározhatatlan. – b) 4. sz. barlang: igen gazdag lelet, kb. 1600 nem bibliai tárgyú papirusz töredéke, egy papiruszon a szekta szabályzata, vsz. a Kr. e. 2. sz. végéről, 2 apokaliptikus jellegű töredék, liturgikus ~, köztük az egyiken reggeli és esti imák a hónap minden napjára. – c) 6. sz. barlang: a gazdag lelet zöme papirusz, köztük olyan, amelyen héb. bibliai szöveg olvasható. Ez bizonyítja, hogy a palesztinai zsidóság is írhatott kanonikus szövegeket papiruszra. – d) 7. sz. barlang: csak gör. ~ kerültek innen felszínre; közülük 2 bibliai szöveget tartalmaz (® bibliai kéziratok). – e) 9. sz. barlang: apró töredék. – 2. A Murabbaatban talált szövegek nagyobb része papiruszra van írva. – a) Héber és arám ~: 55 papirusz, ill. papirusztöredék, közülük egy a Kr. e. 8. sz.-ból való, egy a Kr. u. 1. sz.-ból, a többi a 2. zsidó felkelés idejéből. – b) A gör. és lat. ~ zsidó és ker. eredetűek. – c) Arab ~. – 3. Hirbet Mirdben arab ~ között találtak egy arám papiruszt, mely az 1. Palesztinában felszínre került palesztinai keresztény papirusz; vsz. a Kr. u. 7. sz.-ban egy szerzetes írta elöljárójának. – 4. Nahal Heberben és környékén talált ~. – 5. Maszadában katonai jellegű latin (a róm. helyőrségtől). – 6. Olyan ® Szamariából eredő ~, amelyeket Jerikó közelében találtak. – D) Nag Hammadiban felszínre került papiruszok. 1. A bibliakutatás szempontjából jelentős lelethez az a 13 kopt kódex (1014 lap) is hozzátartozik, amelyet 1945: a fellahok találtak. A nagy jelentőségű leletet zárolták, csak a Kódex I. nagyobb része került Zürichbe, a Jung Intézetbe. – 2. J. Doresse, aki a szövegek megfejtése terén tanárán, H.-Ch. Puechon kívül az úttörő munkát végezte, a szetiánusok könyvtárából valóknak tartja őket, de nem veszi eléggé figyelembe, hogy a gnosztikusok Szet személyét a róla elnevezett szektán kívül is ismerték, és hogy sokszor kicseréltek egymással teol.-i, mitológiai tartalmú, ill. valamilyen hagyományt őrző darabokat. A gyűjteményben erre vall, hogy hermeszi pogány-gnosztikus és keresztény-gnosztikus szövegek követik egymást. Ugyanakkor a „Sophia Jesu Christi” felfogható az „Eugnosztosz-levél” keresztény átdolgozásának. – 3. A bibliai elemek különféle módokon mutatkoznak meg. Az ÓSz-ből újabbnál újabb átdolgozásban az őstört. a cím nélküli Kódex II.-ben, az Apokrif Jánosban, Ádám apokalipszisében; Ádám, Éva, Szet, Noé és fiai úgy jelennek meg, mint az apokrif és a pszeudoepigráfiai irodalomban. Különösen szembeötlő az egybecsengés Hénoch könyvével, valamint a Szet sztéléinek előfordulása (Zsid Tört 1,2,3). Ugyanígy megfigyelhetők (pl. a Kódex II. cím nélküli darabjában) utalások az ÚSz-re, valamint az ÚSz-ben szereplő személyekre is, mégpedig úgy, ahogy az apokrif iratokban szerepelnek. Jézuson kívül, akit szívesen jelenítenek meg, amint feltámadása után tanítványaival beszél (pl. Sophia Jesu Christi, Az Üdvözítő dialógusa), szembeötlő a Jakab-hagyomány (Jakab levele, 2 különféle Jakab-apokalipszis); Pállal egy egyébként rövid Pál-apokalipszis foglalkozik; Jánoshoz az ún. Apokrif János kapcsolódik; Péter több írásban keretül szolgáló személy (Péternek és az ap.-oknak cselekedetei; Péter apokalipszise, Péter Fülöpnek írt levele). – 4. Különösen felkeltette az érdeklődést az a 4 írás, amely ev.-ként szerepel. Az ÚSz-hez legközelebb ® Tamás ev.-a áll. Még nem zárult le a vita, hogy gnosztikus szöveggel állunk-e szemben v. sem, de annyi bizonyos, hogy leletként kifejezetten gnosztikus környezetben van. A többi „evangélium” nem tekinthető ev.-nak a szó valódi úsz-i értelmében. Az „igazság evangéliuma” nem feltétlenül azonos az Ireneusz által említett írással, de azért nevezhető ev.-nak, csak tisztában kell azzal lennünk, hogy a gnosztikusok hitének központjában Krisztusnak nem földi működése áll, hanem beépülése a kozmoszba. Ez az írás Jézus szenvedéseiről is tud. Fülöp ev.-a az ember üdvösségének útját Krisztusnak, a tökéletes embernek szem előtt tartásával mutatja be. Az „egyiptomiak evangéliuma” vsz. utólag kapta ezt a címet, eredetileg „A nagy láthatatlan lélek szent könyve” címet viselhette. Azért lett „evangélium”, mert a szetiánusok számára az üdvösség tört.-ét jelentette, amely Szetnek és nemzetségének sorsát mutatja be, Jézust pedig mint újra megtestesült Szetet állítja elénk.
