pecsét
pecsét: A ~ lenyomat (® lepecsételés) az ókorban az egész Közel-K-en egyrészt az iratok hitelesítésére szolgált aláírás helyett (1Kir 21,8; Iz 8,16; 29,11; Jer 32,10), másrészt a korsók (® korsópecsét) megjelölésére. Minden szabad és jómódú embernek volt saját ~je, ami személyes jellegű volt. Ezt a személyességet tükrözi az Én 8,6 („Tegyél a szívedre pecsétnek, mint pecsétet a karodra”). Ezért a ~en Föníciában, Palesztinában és Szíriában gyakran egy személyes jelkép (embléma) is volt a tulajdonos nevén kívül. ® könyvtekercs. – I. Külső alakja szerint megkülönböztethetők: 1. A ~henger legtöbbször hosszában átfúrt henger alakú kő, amelyen kívül embléma volt. Ha a henger gördült, négyszögletes kép keletkezett. Ha nem agyagtáblára írtak, a ~hengert nehéz volt használni. Ez a magyarázata annak, hogy ezt a ~fajtát elsősorban Mezopotámiában alkalmazták, egyébként ritkán találkozunk vele. – 2. A gömbölyű ~ egy keresztben kettévágott, hegyben végződő kő volt, amelynek az aljára vésték az emblémát. Ez a ~fajta a Kr. e. 7. sz.-tól háttérbe szorította Mezopotámiában a ~hengert. Egyébként Föníciában is kedvelték. – 3. A szkarabeusz-~re nézve ® szkarabeusz. – 4. Szíriában, Föníciában és Palesztinában főleg a szkaraboid alakú ~ volt használatos. Ez a forma a szkarabeusztól teljesen függetlenül keletkezett (ennyiben az elnevezés helytelen). A kő enyhén domborodó ovális, az alja sima, ebbe vésték bele az emblémát. Ezt a fajta ~et egy zsinóron a nyakukban, v. egyiptomi mintára ® gyűrűként viselték (Ter 38,18; Én 8,6; Jer 22,24). – II. Anyaga. A ~eket rendszerint féldrágakövekből készítették; főleg a kvarcot kedvelték, de említ a Biblia karneol (Kiv 28,9) és smaragd ~et is (Sir 32,6. Többnyire rendelésre készült a ~ (vö. Kiv 28,11.21.36; 39,6.14.30), de nyilvánvalóan előre is csináltak ~eket, és ezekbe utólag vésték bele a nevet. Ez utóbbi eljárásra abból lehet következtetni, hogy az embléma és a név nincs összhangban egymással v. a név az emblémához képest szokatlan helyen található. – III. A feliratot nézve a ~ lehetett: 1. Neves ~. Erre csak a puszta név volt rávésve, embléma nélkül. Maga a név állhatott magában, v. esetleg azzal a kiegészítéssel, hogy ’a fia’ v. ’a lánya’ (ez utóbbit eddig 6 lelet tanúsítja, vsz. a perzsa időből). De lehetett 2 név is a ~en; ezek közé oda kell képzelni: ’a fia X-nek’. Néha a név után a rangot is feltüntették. Az egyetlen olyan héb. feliratú ~et, amelyen 3 nemzedék szerepel, ® Aradban találták (1965). A perzsa kortól a neves ~ ritkább lett, helyét a képes ~ foglalta el. – 2. A képes ~en v. csak embléma volt, v. embléma és név együtt szerepelt. A Palesztinából és Szíriából származó és a Kr. e. 1. évezredből valónak tekinthető képes ~eket (183 példány) K. Galling gyűjtötte össze és osztályozta az emblémák szerint. Galling megkülönböztet az emblémában szárnyas griffeket (kétszárnyú ® keveréklények, amelyeknek oroszlántestük és sólyomfejük van), oroszlántestű sárkányokat, szárnyas szfinxeket (kétszárnyú szörnyek, amelyeknek oroszlántestük és emberfejük van), oroszlánokat, ökröket v. bikákat, továbbá más állatokat (madarakat, tevéket, majmokat), szkarabeuszokat, szemüveges kígyókat, szárnyas napot, díszítőelemeket, istenképmásokat (többnyire idegen motívumként), imádókat, profán jeleneteket (trónon ülő nő, vágtázó lovas).
153. Amulettszerű kőpecsét Tell-El-Rimából. 2 cm
154. Egy Kr. e. 2000 körüli pecséthenger lenyomata. Két ülő alak között datolyapálma vagy szent fa, a bal oldali alak mögött kígyó. 2,6 cm magas. British Museum
155. Mészkő pecséthenger, rajta bronzbika. Ashmolean Museum, Oxford
156. Szichemi pecséthenger és lenyomata: szárnyas keveréklény, stilizált fa, szárnyas napkorong, a Hold és csillagok
