pénzérme
pénzérme: olyan ® pénz, amelynek súlyát és nemesfémtartalmát a veret révén kibocsátója garantálja. Közel-Keleten a ~ket a perzsák vezették be, arany ~t a királyok, ezüst ~t a tartományok vertek. Az ÓSz a perzsa időszakban az aranydrachmát (Ezd 2,69; Neh 7,69 kk.), az aranydareikát (1Krón 29,7; Ezd 8,27) és az ezüstsékelt (Neh 5,15) említi. Az ÚSz-ben előforduló ezüst (Mt 26,15; 27,3–9; ApCsel 19,19) jelentése bizonytalan. A Palesztinában talált legrégibb ~ a Kr. e. 6. sz. közepéről való: attikai ezüst tetradrachma Jeruzsálemből. – A perzsa fennhatóság alatt (Kr. e. 5–4. sz.) Júdea tartományának joga volt ezüst ~ verésére. Értékét a sékelhez viszonyították. Nagy Sándor a pénzverés jogát megvonta Júdától, és az attikai mértéket követő gör. ~ket forgalmazták. A ~ egysége az aranysztatér és az ezüstdrachma lett, súlyuk 4,3 g volt. Nagyobb egységek a didrachma (kétdrachmás) és a tetradrachma (négydrachmás). Nagy Sándor halála után a Ptolemaidák föníciai ~ket vezettek be, amelynek egységei a drachma, a sékel, a mina és a talentum. Júdea vsz. ekkor is verhetett saját ezüstpénzt. A Szeleukidák visszatértek az attikai ~khez, de forgalomban hagyták a föníciaiakat is. A Hasmoneusok és Nagy Heródes csak réz ~ket verethetett. A 66-ban kitört felkelés után Júdea függetlenségének jeleként saját pénzt vertek Jeruzsálemben, kezdetben új ~ket, majd római ~kre vertek zsidó szimbólumokat. A Bar Kohba-felkelésnek szintén voltak saját ~i. A róm.-ak is hozták a saját ~iket. Aranypénzük az aureus volt, amely 25 ezüstdénárt ért. Az ÚSz-ben legtöbbször ez utóbbi fordul elő (Mt 18,28; 20,1–2; 22,19; Mk 12,15; 14,15; Lk 7,41; 10,35; 20,24; Jn 6,7). Az ezüstdénár két változatban került forgalomba: lat. feliratos (Lyonban verték) és gör. feliratos (Szíriában verték). Augustus idején az attikai tetradrachma súlyát (17,4 g) 15 g-ra csökkentették, hogy a drachmát és a dénárt könnyebb legyen átszámítani. A legáltalánosabban használt róm. ~ az as volt; értéke a dénár 1/16-a. Két as egy dupondiust (Lk 12,6), négy as 1 sestertiust ért. Az as fele volt a semis, negyedrésze a quadráns (Mt 5,26). Márknál szerepel még a lepton (Mk 12,42: a magyar fordításban itt és másutt is fillér v. krajcár szerepel csekély értékű ~ként), a quadráns fele. – E sokfajta ~ használata indokolta a ® pénzváltók szerepét a ® templomadónál. (Lásd a XIII. színes képet.)
1. Gázában. Kr. e. az 5. sz.-ban öntött ezüst tetradrachma. Egy athéni érme másolata. Egyik oldalán Athéné istennő feje, másikon egy bagoly
2. Júdeában Kr. e. a 4. sz.-ban öntött ezüst drachma. Egyik oldalán szakállas férfifej, másikon szekéren ülő, sólymot tartó isten
3. Joppéban Kr. e. a 3. sz.-ban vert arany oktadrachma. Egyik oldalán Arszinoé, II. Ptolemaiosz felesége, másikon kettős bőségszaru
4. Tiruszban Kr. e. 100 K. Vert ezüst sékel. Egyik oldalán melkart föníciai isten, másikon egy sas
5. Júdeában Kr. e. 103–76. között vert bronz prutah. Egyik oldalán liliom, és óhéber felirat: „Jonatán, a király“, másikon horgony és görög felirat: „Alexander, a király“
6. Rómában, Kr. u. 71-ben vert bronz sestercius, Jeruzsálem elfoglalásának emlékére verték. Egyik oldalán Vespasianus császár, másikon pálmafa alatt gyászoló asszony, s győztes római katona, Júdea Capta felirattal
