reggel
reggel: a ® nap természetes kezdete. Meteorológiailag felhő és harmat (Oz 6,4; 13,3), valamint sajátos fényviszonyok (2Sám 23,4) jellemzik. Az ember ~ munkába indul (Ter 40,6; Zsolt 104,23); akik munkát keresnek, már kora ~ ott állnak a piacon (Mt 20,1). Az a napszak, amikor az emberek elbúcsúznak és útra kelnek (Ter 24,54; MTörv 16,7; Bír 19,8; 1Sám 9,19; 29,11), valóra váltják, amit éjszaka kigondoltak v. egyébként elhatároztak (Ter 21,14; Szám 22,41; Józs 7,16; 2Sám 15,2; Jób 1,5); aki rosszban jár, annak borzalom a ~ (24,13 kk.). ~ volt szokás ítélkezni (2Sám 15,2; Zsolt 101,8; Jer 21,12); Krisztust is ~ ítélték el (Mt 27,1; Mk 15,1). A Templomban a papok fürdéssel kezdték a napot, utána kitisztították és megtöltötték olajjal a mécseseket (Kiv 30,7; 2Krón 13,11), az égőáldozat oltárán fát tettek a tűzre (Lev 6,5), majd bemutatták a ® reggeli áldozatot és meggyújtották a tömjént (Kiv 30,7). A ~ különösen is az imádság ideje (Zsolt 5,4; 119; 147; Bölcs 16,28; Sir 39,5), amikor Isten megkönyörül az emberen (Kiv 16,7 kk.; Zsolt 5,4 kk.; 30,6; 46,6; 130,6; 143,8; Siral 3,23), v. amikor a gonoszt utoléri büntetése (Jób 7,18; Zsolt 49,15; 73,14.20; Szof 3,5). Szürkületkor szabadultak ki Izr. fiai Egyiptomból, amikor is a fáraó serege odaveszett a tengerbe (Kiv 14,21 kk., 27); ~ nyilatkoztatta ki magát Jahve a Sínai-hegyen (19,16). Mk 16,9 szerint Krisztus kora reggel támadt fel a halálból (vö. 16,2; Lk 24,1; Jn 20,1).
