sánta
sánta: Jonatán fia, Meribbaal mindkét lábára ’sérült’ volt (2Sám 4,4; 9,3). A testi fogyatékosságra utaló piszeah ’sánta’ szóval gyakran találkozunk; ez szerepel az 5,6–9 tartalmazta, meglehetősen homályos mondásban (® vak), a Péld 26,7 idézte szólásban („Mint mikor a sánta felhúzza a lábát, olyan…”), Meribbaalra vonatkozóan (2Sám 9,13) és a próf.-knál. A messiási korban még a ~k is zsákmányolnak (Iz 33,23), és ugrándoznak, mint a szarvas (35,6); vö. Jer 31,8. Jób arra hivatkozik, hogy a vakoknak szemük, a ~nak láb volt (Jób 29,15; vö. Lk 14,13.21). Lev 21,18: aki béna (v. vak) volt, nem lehetett pap; MTörv 15,21; Mal 1,8: ~ állatokat nem volt szabad feláldozni. – Az ÚSz-ben Jézus meggyógyítja a ~kat, ill. a bénákat: Mt 11,5; 15,30 kk.; 21,14; Jn 5,15 (a Beteszda fürdőnél); Mk 2,1–4 (Kafarnaumban a háztetőn át lebocsátott béna meggyógyítása); az ap.-oknak szintén volt hatalmuk a bénák és ~k gyógyítására: ApCsel 8,7; 3,1–10; 14,8–10: a bénán született meggyógyítása Jeruzsálemben, ill. Lisztrában. Mt 18,8: „Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, két lábbal az örök tűzre kerülnöd."
