Siló
Siló (héb. ’vízzel bővelkedő hely’): Efraim egyik városa, Bételtől É-ra. A legrégibb szövegekben úgy szerepel, mint ahol a ® ládát őrizték egy templomban Éli családjának felügyeletével (1Sám 1,3.9.24). A Bír 21,19–24 szerint volt „az Úrnak egy ünnepe, amelyet minden esztendőben Silóban szokás megülni”; az ünnephez hozzátartozik a lányok körtánca. Sámuel ~ban töltötte gyermekéveit (1Sám 3). A szentélyt vsz. már a filiszteusok lerombolták (emléke még Jeremiás korában is élt: Jer 7,12.14; 26,6.9). Hogy miként lett izr., azt nem tudjuk. A későbbi szövegekben (Józs 18,1.8–10; 19,51; 21,2; 22,9–12) az olvasható, hogy itt állt Józsue idejében a szt. ® sátor (18,1; vö. Zsolt 78,60), és itt volt Izr. fiainak az utolsó közös tábora, ahol az eddig még el nem foglalt területet felosztották 7 törzs között (Józs 18), kijelölték a ® menedékvárosokat és a ® papi városokat (20), és határozatokat hoztak a Jordántól K-re letelepült törzsek ellen (22,9–12). Innen származott Achija próf. (1Kir 11,29; 12,15); itt tisztelték Achija és Éli sírját. A várost a Szeleukidák korától a bizánci időkig lakták. Romjait E. Robinson fedezte fel. A dánok végeztek itt ásatásokat H. Kjaer és A. Schmidt vezetésével, és bebizonyították, hogy már a 3. bronzkorban lakták; virágkorát a Kr. e. 12. sz.-ban érte el; a Kr. e. 11. sz. közepe táján lerombolták. ® Jákob áldása.
