Sinai
Sinai: a Bibliában, közelebbről a J- és P-forrásban annak a hegynek a neve, amelyen Jahve megjelent Mózesnek és megkötötte az ott egybegyűlt néppel a ® szövetséget (az E-forrás, ill. a MTörv ® Hórebnek nevezi ezt a hegyet, másutt egyszerűen a hegy, ill. az ® Isten hegye). – I. Az elnevezést gyakran a héb. seneh ® csipkebokor, ® akácfa szóra vezetik vissza, ezért a Kiv 3,1–12 szerzője (Jahve megjelent Mózesnek egy csipkebokorban) ezzel a szóval élt. Helyesebb azonban a ~t úgy értelmezni, hogy eredetileg jelző volt, amely az ottani Isten hegyén dívó Szín-kultuszra utalt; ® hold. – II. Fekvése. A keresztény hagyomány a ~-félszigeten keresi, de abban megoszlanak a vélemények, hogy vajon a Dzsebel Szirbalra (2070 m) v. a Dzsebel Muszára (2285 m) kell-e gondolni, a félsziget DNy-i részén húzódó hegytömb két csúcsa közül. A Biblia adatai – bár nem következetesek – nem mutatnak arra, hogy a Hórebet el kell különíteni a ~tól, és a Hórebet a félszigetre helyezni, a „történelmi” ~t viszont valahol máshol (nem a félszigeten!) keresni, pl. Midiánban (von Gall, Wellhausen, Meyer, Gressmann, Phythian-Adams, Koenig, Eissfeldt, Gese), Kádes (Kittel) v. Petra (Nielsen) közelében. A 19. f. leírta ® teofánia vulkánra utaló elemei nem teszik okvetlenül szükségessé – ahogy a Midián-tézis némely képviselői fölteszik – egy vulkanikus hegy közelségét. Másfelől az is tény, hogy Egyiptom felől nehéz a hegy fekvését meghatározni (3,18; 5,3: háromnapi járásra; 15,22 kk.; vö. Szám 33,5–15: az állomások Mara, Elim, Szin pusztája, Refidim, ~); ugyanígy az is, hogy a MTörv 33,2; Bír 5,4 kk.; Hab 3,3 régi szövegeiben Jahve útja a ~tól az ® Arabától K-re eső területen vezet, és hogy az állomásoknak a Szám 33 tartalmazta jegyzékében Ecjon-Geber (33,35 kk.) a ~ és Kádes közé esik. Egyébként e jegyzék irodalomkritikai és topográfiai szempontból sokkal bonyolultabb kérdést vet fel, semmint hogy biztos megoldását várhatnánk. Azt a hagyományt, amely szerint a félsziget D-i részéről van szó, a 4. sz.-tól támadják. Abból, hogy Illés útja az Isten hegyéig, a Hórebig 40 napig tartott (1Kir 19,8), a ~ fekvésére – a tört. irodalmi műfaját szem előtt tartva – semmiféle következtetést nem vonhatunk le. – III. A ~val kapcsolatos feliratok. A félsziget természeti kincsei (réz, malachit, türkisz) már korán fölkeltették Egyiptom uralkodóinak érdeklődését. Ennek számos nyoma maradt, egyebek közt azokban a feliratokban, amelyeket Flinders Petrie fedezett föl (1905). Az egyiptomi hieroglifás feliratokat Gardiner/Peet/Černý tette közzé; más feliratok ma protoalfabetikusnak nevezett írásban (® ábécé) maradtak ránk; ezekkel rokon leletek Palesztinában is kerültek felszínre, amelyek a Kr. e. 19/18. sz.-ból származhatnak és szemita (kánaáni) bányászokat említenek. Ezeket a régi feliratokat H. Grimme vizsgálta. A Harvard egyetem és a washingtoni egyetem egy expedíciója 14 újabb feliratot talált; 1935: újabb expedíció indult. Legújabban G. Gerster egy további négysoros feliratra bukkant. Eddig összesen 26 felirat ismeretes. W. F. Albright úgy véli, hogy a Kr. e. 15. sz.-ból lehet őket eredeztetni; az írás kánaáni alfabetikus írás; a feliratokban megőrződött nyelv vulgáris kánaáni nyelv; a feliratok szemita bányászok fogadalmi szövegei lehetnek. (Lásd a VII. színes képet.)
VII. Az „Ég kapuja“ a Dzsebel-Musza csúcsán. Kb. 3000 lépcső vezet fel hozzá
